Ugrás a fő tartalomra
a magam alatt levést elég jó hatékonysággal csinálom éppen. ez a régi, tesztelem a barátaimat, hogy mikor próbálnak valamilyen módon elérni dolog eléggé nem jött be. egyébként teljesen úgy érzem, hogy csak udvariasságból teszik azt, amit tesznek vagy ha éppen kell valami. az, hogy megbeszéljük a múlt héten, hogy majd szerdán vagy csütörtökön elmegyünk teázni és amikor ma megpróbálok időpontot egyeztetni, akkor derül ki, hogy már mindkét időpontja foglalt, az egy dolog. ha először fordulna elő, akkor csak legyintenék, hogy igen néha van ilyen. nem először fordul elő. az a legfurább az egészben, hogy talán 2 olyan ember van a közvetlen környezetemben, aki néha magától ír egy emailt vagy sms-t, esetleg felhív. a többieket ha én nem zaklatom, akkor semmi. úgy látszik, ha nem találkozom velük hetente, akkor mintha nem is lennék. akad olyan is, akivel azért próbáltam valamire jutni, esetleg beszélgetni vele, de egyszerűen nem lehet. tőmondatokban válaszol, olyan stílusban, hogy neked ehhez semmi közöd, amúgy is jobb lenne, ha békén hagynál. senkivel sehová, mindenkinek megvan 3 hétre előre a programja, amiben mindenkivel ráér találkozni, csak éppen rám nem jut ideje. azt is csak a temetés után 2 hónappal vennék észre, hogy meghaltam...

Megjegyzések

  1. Névtelen20:20

    Tetszik a rám vonatkozó rész:)))
    az a baj, hogy teljesen igaz...
    peti

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...