Ugrás a fő tartalomra

Four tet

Először mondta Ropi, hogy jó estére. Aztán nem sehonnan megszerezni, de ma igen. Elkezdtem letölteni, majd azt mondták furcsa. Én meg mondtam, a Bizottság az furcsa, ez nem az. Kiebrudaltam mindent a playlistemből, de előtte még az egyik blogon gyorsan elolvastam egy részletet a Jobbára ártalmatlanból és eszembejutott, hogy a legrosszabb az öt közül. Aztán gyorsan az is eszembejutott, hogy éjjel álmomban jöttem az UFO-k. Én fegyvert kerestem meg osztogattam mindenkinek aki arra jött, de a legjobb fegyvert nem találtam meg. Szóval most már benne van a playlistemben szépen az első öt számuk és meg fogom nyomni a nagygombot. Szívdobogás. Elég érdekes, olyan döglött, mint az enyém. Aztán jön a kalimpolás. Elsőre kicsit zörejnek tűnik a zene. Leginkább olyan, mintha folyamatosan rángatnám a szalagot, miközben játsza a magnó. Kérdezek tapasztaltat, vajon az én agyamban van-e a hiba vagy csak az idő hülyült meg és pillanatokra megáll aztán a következő másodpercben be akarja pótolni az előzőt is, úgyhogy 1 másodperc alatt telik el kettő.

Ez volt a Hands.

Jön a She moves she. Az idő teljesen helyrerázódott, aztán helyenként felszakad a valóság és a párhuzamos világban lévő alternatív Four tet egyik száma pillanatokra beszűrődik ebbe a valóságba.

First thing.
Egy távoli acélgyár dohogó kohója mellett valaki hárfázik :)

Spirit Fingers.
Valakinek elszabadultak az ujjai és pont egy csomó hangszer akadt az útjába.

Unspoken.
Zörgés, zümmögés, csörgés, zongorával aláfestve.

Igazából az egész zene rendszerezett káosz ;). Imádom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...