Ugrás a fő tartalomra
A korareggeli csodás alkotmánykiflim jól itthagyta Gi. Én meg gyorsan megettem némi retek kíséretében.

Mostanra sikerült kideríteni, hogy a harmadik tanulmányi hét van, meg voltam arról győződve, hogy a múlt héten nem voltam pénteken sem egyetemen. Pedig de.

Ma vetek megint legalább 1 pillantást a két Macra, amiket tegnap látogattam meg. Ha minden igaz, akkor teljesen meghibbantam ilyen szempontból. Belépőjegyet lehetne tőlem szedni.

-b- :) nyavajgok én is egy kicsit unalmasat :) Utálni fogok ott dolgozni :) Biztosan utálni fogom.

Amit még utálok, amikor nekem kell kitalálni egy árat az elvégzett munka után. Nem szeretek ismerősöknek pénzért dolgozni...

Óvodás vagyok, aki éppen utálja a világot.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem
Megjegyzés küldése
Read more »

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...
Megjegyzés küldése
Read more »