Ugrás a fő tartalomra
Halló Maga Ott!!! Igen magához beszélek, mit néz körbe-körbe, nincs itt senki más. Mostmár rázza meg magát, egy kicsit ugráljon, attól helyrejön egy picit, végezze el a befejezetlen dolgai! Most mit néz ilyen bambán, elég nagy szarban van, de ezt tudja magától is. Hagyatkozzon a megérzéseire meg a szerencséjére, abból még úgyis több tonna rendelkezésre áll, mindig lesz ami kell ne aggódjon! Aztán kalandra fel, mert így hamarosan megbolondul, ha egyfolytában benn ül és bámul ki a fejéből, meg a jobb kezének mutatóujjával nyomkod. Semmi nem lesz tőle szebb, jobb, kecsesebb. Gondolkodjon el, keressen valami iciri-piciri célt, aztán hajtsa, ha megvan akkor jöhet a nagyobb dolog. Aztán meg csodálkozzon, hogy megint ott van, ahol lennie kell a sűrűben, azon a helyen, ahol jól is érzi magát. Úgyhogy álljon fel, aztán menjen!!!!!!!!!!!

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...