Ha a tegnapi napot egy szóval kellene leírni ez lenne a legjobb rá.
A munkabeosztás olyan lett, hogy hétfőn egyáltalán nem dolgoztam. Tamásék is úgy gondolták, ki kellene jönni még egy napra és ennek megerősítésére némi zöld színű nagyrészt alkoholt tartalmazó löttyöt is hoztunk magunkkal.
Mire ideértünk az eső úgy döntött, hogy esni márpedig kell. Szerencsére elég gyorsan rájött, hogy azért ez mégsem lesz így tökéletes és abba is hagyta egy fél óra múlva. Akkorra már túl voltunk egy korsó sörön, egy női unikumos pólón (igazán jól állnak és mintha a melleim is elkezdtek volna nőni mióta hordom) , JJ gyöngyein, hüvelygombásodós teszten.
Valahol itt megérkeztek Abszinték is, az AVL csapattal. Szereztünk pár műanyag felespoharat, cukrot meg kanalat azt szerencsére engedtek behozni. Elég viccesen nézhettünk ki, amit nagy röhögés közepette próbáltuk megolvasztani a cukrot úgy, hogy három másodpercenként elfújta a szél a kanálban égő dolgokat. A végére sikerült meginni két kört. Innentől kicsit homályosak az események, de az biztos, hogy voltunk PASO-n a WAN2 sátorban, aztán The Klezmatics. Az teljesen kiesett, hogy mikor és hogyan jutottunk át a sátorból a színpadhoz, meg közben merre hagytuk el Abszintot. Halovány emlékképeim vannak arról, hogy a nagyszínpadnál állunk jobbra közepétől, de semmi több.
Klezmaticsékra egy picit késve érkeztünk meg (útközben valahol találkoztunk Viktorral is), elég jó kis koncert volt, nem voltak túl sokan, úgyhogy kb a negyedik sorban néztük végig az egészet. Volt minden, közönségénekeltetés, ugrabugra. Sajnos másodjára nem akartam már ők sem visszajönni.
Következő koncert megint WAN2, FishBone. Olyan hangulatot sikerült a srácokak teremteni, amilyet eddig egyetlen koncertem sem tapasztaltam. A sátras koncertekben az a jó, hogy nincs előtte védőkarám egy nagy halom buta biztonásgi őrrel, az énekes be tud ugrani a tömegbe és ki tud menni a színpad szélére. Koncertközben előkerült abszintkoma is aztán megint eltűnt. A Fishbone sem jött vissza másodszor, a köcsög teknikusok elkezdték bontani a színpadot, pedig legalább 10 percig még folyamatos őrjöngés volt, háthamégis, denem.
Az este a szokásos mederben folyt tovább, bedöglötünk ambient sátorba, nem kaptunk forrócsokit, csak cajt. Valami kellemetlen zenekar állati hangosan játszott, nem hagyott senkit aludni, mindenki füvezett, úgyhogy egy mély lélegzet elég volt ahhoz, hogy jó legyen. Reggel hatig próbáltam aludni, Tamásnak sikerült, Viktorról nem tudok nyilatkozni. Közben elért a megvilágosodás, feleséget akarok, gyereket, de sosem lesz. Megvilágosodás közben elértem a lelki békét is, van a világon olyan ember, akivel le tudnám élni az életem és megöregedni meg ilyenek, persze ő nem kér belőlem, dehát ez egy ilyen viszonylag kemény világ, ahol beszarsz, behugyozol :) Az agyam persze a nagy fénytől teljesen kiégett, úgyhogy senki ne számítson semmi jóra.
Reggel vissza munkához, délben haza alvás, este vissza sziget. Utolsóeste, állatsok ember a BVSC koncerten, kólássör. Később idei utolsónak BeshOdroM kicsitrészegen aztán pakolás.
A munkabeosztás olyan lett, hogy hétfőn egyáltalán nem dolgoztam. Tamásék is úgy gondolták, ki kellene jönni még egy napra és ennek megerősítésére némi zöld színű nagyrészt alkoholt tartalmazó löttyöt is hoztunk magunkkal.
Mire ideértünk az eső úgy döntött, hogy esni márpedig kell. Szerencsére elég gyorsan rájött, hogy azért ez mégsem lesz így tökéletes és abba is hagyta egy fél óra múlva. Akkorra már túl voltunk egy korsó sörön, egy női unikumos pólón (igazán jól állnak és mintha a melleim is elkezdtek volna nőni mióta hordom) , JJ gyöngyein, hüvelygombásodós teszten.
Valahol itt megérkeztek Abszinték is, az AVL csapattal. Szereztünk pár műanyag felespoharat, cukrot meg kanalat azt szerencsére engedtek behozni. Elég viccesen nézhettünk ki, amit nagy röhögés közepette próbáltuk megolvasztani a cukrot úgy, hogy három másodpercenként elfújta a szél a kanálban égő dolgokat. A végére sikerült meginni két kört. Innentől kicsit homályosak az események, de az biztos, hogy voltunk PASO-n a WAN2 sátorban, aztán The Klezmatics. Az teljesen kiesett, hogy mikor és hogyan jutottunk át a sátorból a színpadhoz, meg közben merre hagytuk el Abszintot. Halovány emlékképeim vannak arról, hogy a nagyszínpadnál állunk jobbra közepétől, de semmi több.
Klezmaticsékra egy picit késve érkeztünk meg (útközben valahol találkoztunk Viktorral is), elég jó kis koncert volt, nem voltak túl sokan, úgyhogy kb a negyedik sorban néztük végig az egészet. Volt minden, közönségénekeltetés, ugrabugra. Sajnos másodjára nem akartam már ők sem visszajönni.
Következő koncert megint WAN2, FishBone. Olyan hangulatot sikerült a srácokak teremteni, amilyet eddig egyetlen koncertem sem tapasztaltam. A sátras koncertekben az a jó, hogy nincs előtte védőkarám egy nagy halom buta biztonásgi őrrel, az énekes be tud ugrani a tömegbe és ki tud menni a színpad szélére. Koncertközben előkerült abszintkoma is aztán megint eltűnt. A Fishbone sem jött vissza másodszor, a köcsög teknikusok elkezdték bontani a színpadot, pedig legalább 10 percig még folyamatos őrjöngés volt, háthamégis, denem.
Az este a szokásos mederben folyt tovább, bedöglötünk ambient sátorba, nem kaptunk forrócsokit, csak cajt. Valami kellemetlen zenekar állati hangosan játszott, nem hagyott senkit aludni, mindenki füvezett, úgyhogy egy mély lélegzet elég volt ahhoz, hogy jó legyen. Reggel hatig próbáltam aludni, Tamásnak sikerült, Viktorról nem tudok nyilatkozni. Közben elért a megvilágosodás, feleséget akarok, gyereket, de sosem lesz. Megvilágosodás közben elértem a lelki békét is, van a világon olyan ember, akivel le tudnám élni az életem és megöregedni meg ilyenek, persze ő nem kér belőlem, dehát ez egy ilyen viszonylag kemény világ, ahol beszarsz, behugyozol :) Az agyam persze a nagy fénytől teljesen kiégett, úgyhogy senki ne számítson semmi jóra.
Reggel vissza munkához, délben haza alvás, este vissza sziget. Utolsóeste, állatsok ember a BVSC koncerten, kólássör. Később idei utolsónak BeshOdroM kicsitrészegen aztán pakolás.
hat en aludtam, mint a picsa (:
VálaszTörlés