Ugrás a fő tartalomra

Vasárnap (?)

Valamikor 2 nappal ezelőtt volt ilyen is. Sajnos egyedül kódorogtam egészen sokáig, mert a tesómék nem értek ide, csak a Kispál végére.

Kispálék ugyanazt játszották, amit mostanában minden koncerten. Még a ráadás szám is pont ugyanaz volt, mint Hegyalján... Ettől függetlenül a koncert jó hangulatban telt, bár legalább 10 perccel hamarabb kezdtek, úgyhogy a berúgásra szánt 15 perc 15 másodpercre csökkent, ezalatt 2 unikum 1 vodka, nagyonolcsón. Szegény unikomos srác nem nagyon tudott összeadni. Ami engem nagyon meglepett, az a koncerten jelenlévő idősebb kispálrajongó generáció. Ahol álltam, nem nagyon lehetett látni a szokásos 16 éves részeg picsa vagyok és állati nagy kispálos még pólóm is van kategóriába tartozó emberkéket, inkább a 25-35 közötti generáció képviseltette magát nagy számban.

Koncert után egy kis meló, majd 11től HS7 lett volna, de nem értem oda, főleg egy hatalmas pofon és egy bokánrúgás ígérete miatt.

Hazafelé elvitt az egyik kedves hostesslány a Moszkvára és gondosan ügyeltem arra, hogy ne üljek le.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...