Mivel stílusosan kell csinálni a dolgaim, ma ez a film volt terítéken.
Sokkal rövidebbnek tűnt, mint az első része és kiderült, hogy mi volt hat hónappal az első rész után. Önigazolást is találtam benne. Nem vagyok összeszedve az íráshoz jelenleg.
Elkezdtem tényleg bepakolni. Szerintem legkésőbb keddre minden egyben lesz a maradék időt pedig azzal fogom tölteni, hogy ülök a hátizsákommal szemben és szugerálom, hátha gyorsabban telik ettől az idő.
Ma biztosan nem fogok megvilágosodni, az évi tervezett mennyiséget lassan elértem, kell egy kis tartalék a születésnapom környékére is, meg persze milyen karácsony az, amikor az ember nem világosodik meg.
Tudom, hogy hülye vagyok, de egyszer ki akarom próbálni milyen a karácsony egyedül. 24-én magamra zárni az ajtót és három napig ki se mozdulni. Csendesen üldögélni a minikarácsonyfám mellett, tévénézés közben elaludni a fotelben, forró narancsos-fahéjjas-rumos teát szürcsölni egész nap. Szomorkodni a saját dolgaim miatt, szomorkodni a világ dolgai miatt. Figyelni a szobából, amint odakint hópelyhek hullanak az égből, gyertyafény mellett olvasni.
Kaptam egy mondatot. Képtelenségre kértek meg benne. A kérés okát nem tudom, akár mennyit gondolkodtam rajta eddig, nem tudtam olyat kitalálni, ami mögötte állhat. Amikor újra és újra eszembe jut a kérés, mindig egy emlék ugrik be. Egy pillanatig tartott az egész. Egy lány szorosan magához ölelt és én szorosan magamhoz öleltem. Vajon fogom-e még ugyanezt érezni ? Kinek a karjaiban ?
Sokkal rövidebbnek tűnt, mint az első része és kiderült, hogy mi volt hat hónappal az első rész után. Önigazolást is találtam benne. Nem vagyok összeszedve az íráshoz jelenleg.
Elkezdtem tényleg bepakolni. Szerintem legkésőbb keddre minden egyben lesz a maradék időt pedig azzal fogom tölteni, hogy ülök a hátizsákommal szemben és szugerálom, hátha gyorsabban telik ettől az idő.
Ma biztosan nem fogok megvilágosodni, az évi tervezett mennyiséget lassan elértem, kell egy kis tartalék a születésnapom környékére is, meg persze milyen karácsony az, amikor az ember nem világosodik meg.
Tudom, hogy hülye vagyok, de egyszer ki akarom próbálni milyen a karácsony egyedül. 24-én magamra zárni az ajtót és három napig ki se mozdulni. Csendesen üldögélni a minikarácsonyfám mellett, tévénézés közben elaludni a fotelben, forró narancsos-fahéjjas-rumos teát szürcsölni egész nap. Szomorkodni a saját dolgaim miatt, szomorkodni a világ dolgai miatt. Figyelni a szobából, amint odakint hópelyhek hullanak az égből, gyertyafény mellett olvasni.
Kaptam egy mondatot. Képtelenségre kértek meg benne. A kérés okát nem tudom, akár mennyit gondolkodtam rajta eddig, nem tudtam olyat kitalálni, ami mögötte állhat. Amikor újra és újra eszembe jut a kérés, mindig egy emlék ugrik be. Egy pillanatig tartott az egész. Egy lány szorosan magához ölelt és én szorosan magamhoz öleltem. Vajon fogom-e még ugyanezt érezni ? Kinek a karjaiban ?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése