Ugrás a fő tartalomra

rendeződés

Ma megvolt a nézzük meg egymás szlovéniás képeit buli Katinál, nagyon jó hangulatban, sikerült megismerni Csigát is, aki mellesleg Ági. Kiderült, hogy Kati egy picit süket, játszottunk kb 4 kör Stern im Afrikát, néztünk Gilmour Girls-t. Aztán kényelmesen hazabuszoztunk.

Ma költöttek nekem egy szép verset is, íme:

faszt, én nem akarok faszt


Aki nem tudná, ez szabadvers és majd egyszer elemzem szépen hosszan.

Ezután majd olyan bejegyzések következnek, ahol arról lesz szó, hogy ma is pakoltam a cuccaim és nézegettem őket, hogy milyen jó kis cuccok és hogy mennyire nagyon várom már az indulást is. Unalmas lesz, aki nem akar ilyet, az majd jöjjön vissza kb egy hét múlva, mert akkor elmegyek és nem lesz itt semmi egy hétig. Amikor aztán majd hazajövök, akkor azzal lesz tele, hogy itthon vagyok és milyen jó volt (ha végig esni fog akkor az is benne lesz, hogy de azért jó már hazajönni is itt legalább a szobában nem esik).

Jah, nem mellékesen végigolvastam megint a Mortot, de majd mégegyszer kell, mert megint elkapkodtam a végét és nem értem teljesen mi történt és miért (főleg a Halált nem). Meg megint csömörig fogok Korongvilágot olvasni.

Egyébként most megintjó. Csak hogy mindenki tudja :)

(az író jelenleg kitaszítottnak számító másik személyisége elnézést kér, sajnos nem lehetett jelen)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...