Ugrás a fő tartalomra

egyszer fenn

A mai nap pont ilyen. Reggel arra keltem, hogy olyan lánnyal álmodtam, akit nem láttam már legalább 5 éve és nem is hallottam róla már három éve senkitől. A régi szép időkből vanna róla emlékeim, amikor a fúvőszenekar fele belé volt szerelmes, a másik fele pedig csak azért nem, mert volt egy nagyon csinos klarinétos lány is. (én mindkét tábort erősítettem persze egyik sem jött be)

Az álom nagyrészére nem emlékszem és túl hamar felébredtem ahhoz, hogy bármi erkölcstelen történjen, de végre nyugodtan aludtam és a vége amúgy sem vad mindenruhát letépek rólad stílusú lett volna.

A reggel további részében rájöttem, hogy a cél, amit kitűztem magam elé, még mindig nem tűnik oltári nagy baromságnak, úgyhogy ennek örömére tornáztam, aztán bekaptam két erőspaprikás sajtos tallért. Hagyományteremtő jellegel elindultam futni, de már az első percben kiderült, hogy a gyomrom utál, amiért nem maradhatott otthon. Ezt úgy hozta a tudtomra, hogy egészen kis helyre zsugorodott és a görcsbe ránduláson kívül semmi másra nem volt hajlandó. Hazafelé sétálva (mert azért félútig elfutottam minden tiltakozás ellenére) egy picit furán néztek rám.

A nap további részében két meglepetés is ért, az egyik egy email volt, hogy jövőre mehetek Szigetre, mert kaptam szavazatot a zsűritől a Goldenblog szigetes fordulóján. Három lehetőség van:
  1. Tényleg ér valami az, amit ide csinálok és talán még mások számára is élvezetes néha
  2. Annyira béna volt mindenki, hogy jónak tűntem közöttük
  3. Aki rám szavazott félrenyomta a gombot és biztos részeg volt
Szerintem a második.

Mindenesetre köszönöm a sziget.hu-nak a hetijegyet a zsűrinek pedig a szavazatot. Az iPodot meg Lacxox nyerte, a blogjának címe:
"Egy ifjú férj naplója".

Én eddig sikeresen megúsztam.

A jegy felett érzett boldogságban úszva elkezdtem festeni. Nem is akármit, hanem a bejárati ajtót és persze felhívtam mindenkit aki felvett.

És így utólag is szeretném megköszönni mindenkinek aki ott volt velem a Szigeten és felejthetetlenné tette az elsőt.

Megjegyzések

  1. Névtelen16:47

    ha csupa olyan volt benevezve, mint az enyém, akkor tényleg a második :)
    (engem akaratomon kívül nevezett be Ajiz, pedig mondtam neki, hogy tök égô :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...