Tegnap este 11-re megtelt a Sziget. Ilyen állítólag még nem volt (meg a héten már nem is nagyon lesz).
Tamással és Viktorral és Fazival töltöttem a szombat nagy részét (a vége felé még Rebeka is jelen volt, róla majd később). Kipróbáltam milyen olyankor kimenni, amikor tele van a híd emberekkel, aztán a tömegben sétálgatva kicsit meleg kubai rumot hörpölni. Aztán kicsit részegen fényképezkedtünk a fegyverek ellen, lépten nyomon belebotlottunk mindenki ismerőseibe (körülbelül 10-15 percenként). Tamásék a ZEN-ben ittak tovább, én dolgoztam egy kicsit, majd irány a Besh O droM. Előtte egy kis tankcsapdába botlottunk, de gyorsan leráztuk.
A koncert. Sajnos a szűk szókincsem miatt nem tudom leírni milyen is volt, mert a végére magamból kikelve átszellemült arccal ugráltam, mint egy őrült. Az eddigi legjobb Beshkoncert volt, amin ott voltam, nagyon remélem a keddi hasonló lesz. (van-e másik olyan zenekar, amelyik kétszer lép fel a szigeten ? hanincs, akkor a BeshOdroMot nyilvánítom a legjobb magyar zenekarnak ;)
Koncert után a munka maradék fél órája várt rám, aztán amíg Tamásék a KORN szerencsétlenkedését nézték, én megint Animációs filmeket. Valami KAFF nyertes filmek voltak, nekem sikerült elaludni közben. Arra ébredtem, hogy vége a KORNnak és engem akar a nép. Az akarásnak nyögés lett a vége, kb 1,5 órát vártam rájuk, mert a sötétben nem találták meg a megfelelő sátrat, pedig négyszer mentek el mellette.
Mire nagy nehezen sikerült összeérnünk, addigra beszereztek egy 15 éves kiscsajt (Rebekát) aki a hátralévő időben társaságunk prominens tagja lett. Átballagtunk Zagarra és mindenféle hülyeségekről faggatuk újdonsült ismerősünket, vagy csak hallgattuk amit éppen meg kívánt osztani velünk. (elég érdekes egy mai 15 éves budapesti lány világa) A Zagar nem volt rossz, csak hangos.
Kettő felé Fazi elindult haza, mi pedig bedöglöttünk az Ambient sátorba egy adag Caj, tejszínhabos forró csoki és epres tea társaságában. Közelről megismerkedtünk egy csíkos zoknis, láncdohányos lány lábszagával és ős is tudhatta, mi lapul a mi cipőnkben. Az idő itt felgyorsult, amikor kijöttünk már négy óra volt.
A HÉV ma is elvitt a végéig, beugrottunk nagyihoz egy palacsintára. Én a régi idők emlékére is, a többiek meg éhesek voltak. (Újra?) letaglózott a juhtúrós palacsinta az olivabogyóival. Hazafelé kivilágosodott, az út egyedül töltött része megint fedezd fel kerületed hajnalban című kalandtúrában ért véget... Elaludtam és tök ismeretlen helyen szálltam le, ahonnan a trolivezetéket követve jutottam haza.
Tamással és Viktorral és Fazival töltöttem a szombat nagy részét (a vége felé még Rebeka is jelen volt, róla majd később). Kipróbáltam milyen olyankor kimenni, amikor tele van a híd emberekkel, aztán a tömegben sétálgatva kicsit meleg kubai rumot hörpölni. Aztán kicsit részegen fényképezkedtünk a fegyverek ellen, lépten nyomon belebotlottunk mindenki ismerőseibe (körülbelül 10-15 percenként). Tamásék a ZEN-ben ittak tovább, én dolgoztam egy kicsit, majd irány a Besh O droM. Előtte egy kis tankcsapdába botlottunk, de gyorsan leráztuk.
A koncert. Sajnos a szűk szókincsem miatt nem tudom leírni milyen is volt, mert a végére magamból kikelve átszellemült arccal ugráltam, mint egy őrült. Az eddigi legjobb Beshkoncert volt, amin ott voltam, nagyon remélem a keddi hasonló lesz. (van-e másik olyan zenekar, amelyik kétszer lép fel a szigeten ? hanincs, akkor a BeshOdroMot nyilvánítom a legjobb magyar zenekarnak ;)
Koncert után a munka maradék fél órája várt rám, aztán amíg Tamásék a KORN szerencsétlenkedését nézték, én megint Animációs filmeket. Valami KAFF nyertes filmek voltak, nekem sikerült elaludni közben. Arra ébredtem, hogy vége a KORNnak és engem akar a nép. Az akarásnak nyögés lett a vége, kb 1,5 órát vártam rájuk, mert a sötétben nem találták meg a megfelelő sátrat, pedig négyszer mentek el mellette.
Mire nagy nehezen sikerült összeérnünk, addigra beszereztek egy 15 éves kiscsajt (Rebekát) aki a hátralévő időben társaságunk prominens tagja lett. Átballagtunk Zagarra és mindenféle hülyeségekről faggatuk újdonsült ismerősünket, vagy csak hallgattuk amit éppen meg kívánt osztani velünk. (elég érdekes egy mai 15 éves budapesti lány világa) A Zagar nem volt rossz, csak hangos.
Kettő felé Fazi elindult haza, mi pedig bedöglöttünk az Ambient sátorba egy adag Caj, tejszínhabos forró csoki és epres tea társaságában. Közelről megismerkedtünk egy csíkos zoknis, láncdohányos lány lábszagával és ős is tudhatta, mi lapul a mi cipőnkben. Az idő itt felgyorsult, amikor kijöttünk már négy óra volt.
A HÉV ma is elvitt a végéig, beugrottunk nagyihoz egy palacsintára. Én a régi idők emlékére is, a többiek meg éhesek voltak. (Újra?) letaglózott a juhtúrós palacsinta az olivabogyóival. Hazafelé kivilágosodott, az út egyedül töltött része megint fedezd fel kerületed hajnalban című kalandtúrában ért véget... Elaludtam és tök ismeretlen helyen szálltam le, ahonnan a trolivezetéket követve jutottam haza.
hetedhét csokker, nem talál haza :D
VálaszTörlésA hetedhét csokker hazatalál, csak kicsit lassan. A sziget első szabálya: mikor mész hazafelé, sose ülj le !
VálaszTörlés