Ugrás a fő tartalomra

7000 WATT

Elkezdtük a nagy bevásárlást Tamással a nagy úthoz. Az első szerzemény egy jó kis gázégő, hogyha valahol beszakadnánk egy befagyott tóba, akkor rá tudjunk ülni és nem meghalni. (Persze a hegyen úgyis meleg lesz, de akkor is, ha a világot kell szétégetni, akkor teljesen jó lesz).

Bebiztosítottuk magunkat eső ellen is, lett a hátizsákokra esőkabát (így biztosan nem fog esni). Szívem vágya is teljesült, egy citromsárga teknőcös kendő képében (utolsó darab). Végre nem fog a szemembe folyni az izzadtság (legalábbis az első fél órában, míg a kendő teljesen át nem ázik). Az utolsó fogás mára két darab literes fémbögre. Desszertnek vettünk még két térképet. Sajnos rendes turistatérképet nem tudtunk venni, mert egy darab került annyiba, mint a két térkép és legalább 10 féle kellett volna, a boltba meg 3 fajta volt csak.

(Talán nem tévedtek a többiek amikor 40 % nőnek saccoltak ;)

Megjegyzések

  1. Névtelen23:39

    hova is mentek? bárhova, en irigykedem

    VálaszTörlés
  2. Névtelen00:20

    spanyolorszagba megyunk ;]

    VálaszTörlés
  3. Névtelen11:29

    fôleg irigykedem. nem visztek magatokkal? :) jól tudok túrázni, hihi

    VálaszTörlés
  4. Névtelen18:32

    mehetsz helyettem :]

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...