Ugrás a fő tartalomra

hétvége

Az egész hétvégét két lenyűgöző lány társaságában töltöttem (akik neve egyelőre legyen titok) Hódmezővásárhelyen. Néha-néha megjelent egy harmadik (akinek az ágyában aludtam) és egy negyedik is. Egyébként sütöttünk "paradicsomos-füstöltsajtos-kakukkfüves-bazsalikomos csirke burgonyaágyon"-t, jól megnéztünk valami vurstli jellegű dolgot, a lányok képesen voltak megenni kb 40 dkg kókuszrudat, ami elég durva anyag. Közben elvonult mellettünk két adag majorett, két fúvószenekar és feltört belőlem a nosztalgia, akartam fújni B-tubát nagyon. Emellett szombat este megtudtuk, hogy "ma este is sütés lesz", vasárnap szieztáztunk amíg el nem ment a nap és a busz, ezután Ibrahim úrral osztottuk meg a szobát, majd jött a Dán Szexológiai Intézet felkérése oktatófilmkészítésre. Ezen elég jól elaludtam.

Esténként pedig azon gondolkodtam, hogy hogy kerültem oda ahol éppen feküdtem. A dolgok alakulása érdekes fordulatot vett, mióta elindultam Ljubjanába vonattal és most úgy érzem a megfelelő helyre csöppentem.

Kéretik egyébként a blogot ezután védőszemüvegben olvasni, mert még csak az előszél fúj, de szép lassan beköszönt a kurvára egyedül vagyok című sírós postok korszaka is. Még a HP-ben is mindenki szerelmes és sikerül is nekik. Lesz itt még szigetelős tejbárazás. Angolul és részegen magyarul 3sztoris előadások.

Holnap meg menni kell be a munkahelyre elköltöztetni valakit valahova. Legalább fizetnek érte.

Megjegyzések

  1. haha, hiába titkolózol a lányokat illetően, nekem lenne tippem :)

    VálaszTörlés
  2. és végre elárultad, hogy hp. na nem mintha nem sejtettem volna

    VálaszTörlés
  3. A lányokkal kapcsolatban nekem is van tippem ;), de a harmadikat sosem találjátok ki.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Virágnak

Köszi a verseket Köszi a mondókát Köszi, hogy enélkül nincsen már valóság Köszi a haragot Köszi az ordítást Köszi, hogy kiabálsz, van benne újdonság Köszi a könnyeket Köszi a görcsöket Köszi az országot, velem jött, enyém lett Köszi a dalokat Köszi a kisprózát Köszi a Hazádat, kicsit szar mivé lett Csináld tovább Amit csinálsz Ha van erőd Ha van tintád Csináld tovább Amit csinálsz Kell valaki Aki még lát Csináld tovább Amit csinálsz Legyen aki Farkast kiált Mert ha már nincs senki sem Hová lesz az életem

Köszönöm

Nem hiszem, hogy emlékszel ki vagyok, De ez nem igazán számít, hisz én sem tudom ki vagy, Mindössze elolvastam amit írtál. És bár tudom, hogy mindez csak a képzeletemben és valóságomban létezik, én is csak képzeletemben és valóságomban létezem. És ebben a valóságban találkoztam a fájdalmaddal,  találkoztam a hiánnyal ami kitöltött. Közben féltem, hogy még mindig nincs benned más, csak a hiány. Nem akarom, hogy az emberekben csak hiány legyen. De aztán láttam, hogy változtál és van körülötted, aki kitöltse a hiányt. Nem tudom, ki vagy a saját valóságodban, az emlékeimben csak egy névként szerepelsz, de az előbb találkoztam veled,  a fájdalommal,  a hiánnyal, aki voltál és aki szerettél volna lenni:  a lerúgott cipővel, a keszeggel a Tiszán, és megszakadt a szívem. Ott voltam veled a rántotthús szagú utcákon, végigjártam azt a lakást és láttam az ott maradt emlékeid, és megszakadt a szívem. Láttalak a kórházi ágyon, az ismeretlen nő mellett és megszakadt a szívem. Ott ...