I'm probably overthinking this

Úgy látszik a Kispál és a borz plusz a tegnapi 5 rész jó hatással volt a tudaalattimra. Nem emlékszem pontosan, hogy mit álmodtam, csak részletekre belőle, de valami szigeten voltunk, ahová több hónapra mentünk, de nem nyaralni, hanem valamilyen kutató(?)program keretében. Később futottam a tóban, aztán megcsókoltam egy lányt, és összeölelkezve mentünk vissza a arra a részre, ahol az ágyak voltak. A visszafelé úton találkoztam Nellivel meg az anyjával. Nellinek kerekedett a hasa és a hangja is más volt. Nem tudom miért, de az anyját sem akartam megszabadítani a lét számára elviselhetetlen fájdalmától. A lányról nem tudok semmit, csak hogy rövid barna haja volt.

Eszembe jutott, hogy boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Ma tettem egy elvetélt kísérletet a mikró fekgyújtására, nem sikerült, viszont a lakást még mindig átható égett paprikás csirkemellsonka illat lengi be. Ma végre eljutottam a műjégre és ha minden jól megy, előbb utóbb térdik lekorcsolyázom a lábaim.

Lesz a hét végén, a részletes program itt található. (a szendvicssütőnk meg feladta a harcot)

Milyen jó, hogy 80 ismert magyar személy aláírta, hogy ne hosszabítsák meg a paksi atomerőmű élettartalmát. Azt biztosan jól tudják, hogy az erőmű jelenleg kb az ország villamosenergia-igényének 40 %-át adja. Arra is biztosan gondoltak, hogy ezt az igényt honnan fogjuk fedezni. Fosszilis üzemanyaggal működő erőművet nem kéne építeni. A szélerőmű, mint korunk egyik slágere megint csak kiesik, mivel a szél eléggé bizonytalanul fúj az országban és ha egyszer csak megáll senki nem örülnek annak, ha nála menne el az áram (ennek megakadályozására , a szélerőművek mögött mindig van 80 % forgótartalék, ami azt jelenti, hogy az tartalék erőmű már működik, szinkronban jár a hálózattal a generátora, de nincs csúcsra járatva, persze ez általában fosszilis tüzelőanyagot használó erőmű). Vízierőművel lehetne építeni, csak akkor azt sürgősen el kellene kezdeni, de az ellen is mindenki tiltakozna, mert hogy milyen hatalmas károkat okoz a környezetben és az élővilágban. Egy másik megoldás, ha vesszük a...

Kundera Hallhatatlansága végigolvasva, nekem tetszett. Márai Kassai őrjárata majdnem, ez elején úgy gondoltam a fickó sültbolond, de így a vége felé kezd egyre jobban tetszeni. Viszont az könnyen lehet, hogy nem ezt kellett volna elsőre elolvasni Máraitól.

Ahelyett, hogy ma kipihentem volna a hét fáradalmait, egész nap tanultam. Az elejének még volt értelme, mert csiszolgattuk kicsit a spanyol kiejtésem, de az esti protokollelemzős házitől már kivan mindenem.

Sikerült ebédet főzni és ehető is lett. Sőt a teteje kifejezetten finom.

Ma rossz nap volt, de legalább bevásároltam és holnap alkothatok ebédet. Megint ugyanabba a hibába próbálok meg beleesni.

Kunderát olvasok. Vannak neki elméletei, érdekesek. Ha nagy leszek, egy kicsit Kundera leszek.

Sajnos nem vagyok képes megírni megint. A lényeg, amikor ma közölték velem, hogy gondoljak a szép dolgokra, akkor egyből az jutott eszembe, amikor vele együtt ültem egy padon otthon a virágzó fák alatt. Megöleltem, ő is megölelt. Nem kellett egy szót sem szólnunk ahhoz, hogy tudjuk mit érez a másik. Soha többet nem éreztem olyat utána. Amikor egyszer megint lesz kedvem leírni az egészet, akkor leírom, mert nincs értelme hézagosan leírni és most nincs türelmem odafigyelni a részletekre. A lényeg, hogy akkor szereztem be a falaim, főleg annak köszönhetően, hogy vakon szerettem a lányt és mindenképp meg akartam felelni az ő elvárásainak, így szépen úgy tettem, mintha olyan lennék, amilyet ő akar, magamnak is hazudva.

Csak annyit szeretnék veled közölni: LÉTEZEM

Semmi extra csak a szokásos baromkodás. Elúszott önálló labor, 5 kivett könyvtári könyv, egy szokás szerint nő miatt, szokás szerint a csodára várva. Csoda jött, aztán elment megint. Találkoztam életem első barátnőjével a vonaton. Nelli szüleivel a temetőben. Szegény csajt felcsinálták és gyereke lett férje meg nem. Dehát az ő Istenünk nem bottal üti az embereket, csak úgy simán mindenfélével. Néha úgy érzem illene egészen közel menni hozzájuk és az arcukba nevetni hangosan és gonoszan. Aztán megkérdezni, hogy ugye én azért jobb lettem volna, úgy is, ha nem járok templomba. Mindegy ők tudták mit akarnak, mindenki úgy hülye ahogy csak lenni akar. Én például holnap megyek dolgozni. Így állok bosszút a világon. Meg aztán várom a csodát és néha talán megteszem majd amit meg kell tenni, néha pedig megvárom, hogy megtörténjen velem. És a büdös faszparaszt apám meg dögöljön meg ott ahol van, vagy legalább a mostani gyerekeinek mutassa meg, hogy milyen az, amikor az embernek van valami olya...

Jelenleg káosz uralkodik errefelé. Ki kellene deríteni, hogy miből mit mikorra kell befejezni, megoldani, elkészíteni, megtanulni. Plusz a törökországi út is felvetett néhány érdekes kérdést, amire illene megoldást találni, vagy legalább valami átmeneti állapotot létrehozni. Úgyhogy a következő hetekben megpróbálok sok percet olyan dologgal eltölteni, ami egy kicsit csökkenti a káoszt és egy kicsit lecsendesíti a fejemben a kiabálást.

hazajöttem. Majd írok sokat.

Elmentem. Majd jövök.

Végtelen boldogság ölel körül, fülemben csendesen zajong egy harmonika. Öt centivel a föld fölött közlekedem, minden ok nélkül, teljesen beleélve magam olyan dologba, ami valójában nem létezik. Valami megint eluralkodott a eszemen, pontosan tudom, hogy ez csak átmeneti és rengeteg a "mi van ha". Imádom a csajokat, leitattak martinivel és kipárnáztak, hogy puhára essek majd, ha zuhanok. Elmegyek Törökországba holnap.

Az utóbbi 4 évben nem voltam úgy nyaralni, hogy ne sátorral mentünk volna. Most egyszerűen nem tudom, hogy mit kellene berakni, mivel eddig mindig úgy kezdődött, hogy sátor, hálózsák..... Hosszú estének nézek elébe.

A mai nap találkoztam egy lánnyal, akivel 6 évig jártunk minden reggel ugyanazzal a busszal suliba. És persze tetszett is.

A kávé hatása kezd elmúlni, ElGamal bácsit meg csókoltatom a prímjeivel együtt.

ha meggyőzöd magad, hogy elment az eszed, akkor az eszedet nem kell meggyőzni, hogy tényleg menjen el, így amikor másnap reggel felébredsz és rájössz, mekkora hülye voltál előző este, akkor nem kell elindulni keresni az eszedet, aztán mikor megtaláltad győzködni arról, hogy nem gondoltad komolyan és hogy nagyon kedves kis ész ő és tényleg nagy szükséged van rá a teljes élethez és tegnap este nem gondoltad komolyan, hogy igazából nélküle minden sokkal egyszerűbb. legközelebb én is ezt fogom tenni, feltéve, ha megtalálom és sikerül meggyőzni, hogy jöjjön vissza.

próbálok lyukat írni mindenkinek a hasába egyenlőre egészen jól sikerül a dolog, tudom, hogy össze vissza hibásak a szavak, meg hogy vannak olyan betűk is amik nem oda valók esetleg rossz a sorrend, de majd egyszer kijavítom őket, hogyha lesz rá időm, és a kezem nem lesz lemaradva az agyamhoz képest. Sajnos most teljesen le van, úgyhogy inkább azzal törődök, hogy utolérje. Még jó, hogy nem ceruzával kell írnom, mert így egy betű leírása korülbelül 0,4 másodpercet vesz igénybe úgy meg legalább 1 másodperc lenne és elég gyorsan behozhatatlan lemaradásra tenne szert a kezem a versenyben. Így legalább van egy pici ideje arra, hogy befogja az agyam. Ceruzával nem tudná és az lenne a vége, hogy reggel arra ébredek, hogy még mindig ír a kezem és mindenhol ceruzás írások vannak, aztán radírozhatnék éjt nappallá téve, vagy egyszerűen kijelenteném, hogy ez milyen trendi és akkor talán hagyhatnám így a szobát, sőt még több kávét kellene innom, hogy a lámpabúrára is tudjak írni, esetleg megvehetné...

Egyébként nem édes oldalt az a cseh nyelvű guglidoboz ? Azt hiszem ő lesz BarnaBubba. Kattintsatok rá, mert attól boldog lesz, és még több cseh okosságot olvashattok.

Csináltam ebédvacsorát és a lakótársam azt mondta rá, hogy "kurvajó". Plusz reggel óra ittam összesen három kávét, illetve két dupla adagot, de a második csak fele annyi kávéból volt, mint az első, úgyhogy az csak egynek számít és most kicsit sok energiám van, ami nem baj, mert mostmár tudom, hogy milyen feladatok lesznek a zh-n és azokat fogom majd megcsinálni, amint lesz hozzá erőm. Amúgy viszont elég nagy baj, mert nem tudom, hogy fogok elaludni és megint álmomban álmodni, mivel jelenleg legalább háromszor le kéne ahhoz lőni, hogy meghaljak. Lehet, hogy négyszer. Október 23 tiszteletére pedig ma egyszer eszembe jutott a forradalom, lehet jönni és megkövezni. (mindenki találjon ki valami okot, mert ok nélkül nem fogom hagyni magam és mielőtt elkezdődik, mindenkitől megkérdezem az ő saját külön bejáratú okát, ha meg nincs, akkor hazazavarom) Egyenlőre nem tudom elképzelni, hogy megyek Törökországba, azt sem tudom mit vigyek, de az biztos, hogy sok vizet viszek, meg pénzt, me...

Ma délután az eszeveszett tanulás közben megnyírtam a virágaimat, úgyhogy most sokkal jobban néznek ki. A végén még unalmas ember leszek (vagy buzi), aki hétvégente a családjával ebédel, szabadidejében a virágait gondozza, vagy minden hétvégén filmet nézek és a macskámat abajgatom.

- "Szólsz mielőtt megtörténik ? - Közvetlenül előtte ?"

Álmomban emlékeztem arra, hogy az amit éppen álmodtam, már megtörtént álmomban. Ez csak úgy lehetséges, ha azt álmodtam, hogy álmodom. Tehát kettő mélyen álmodtam. Innentől nem lehet biztos abban, hogy nem-e álmodom most is.

Ma varázsoltam egy vízhólyagot a tenyeremre egy fenyőfa polc segítségével. A polc már áll, normálisna mutat a szobában és a virágok sem fagytak meg eddig odakinn. Valami locsolási stratégiát ki kellene dolgozni, mert az egy héten egyszer locsolom őket talán nem a legjobb. Hétfőn zh-t írok, ma addig jutottam el, hogy kinyomtattam a cuccot és az elejét elolvastam, a végét meg átfutottam, milyen jó dolgok is vannak benne. Főleg a kulcscsere protokollok nagyon izgalmasak, de mivel fogalmam sincs, hogy milyen feladatokra számítsak zhn így semmilyen értelmes tanulási módszert nem találtam ki, úgyhogy valószínűleg pótzh lesz a vége. Hétfőn emellett dolgozni is fogok, ami szintén nagyon szívderítő, de legalább lesz pénzem kifizetni a telefonszámlát, ha addig ki nem kapcsolnak. Egyébként meg megvan a naplóm is, egyenlőre érintetlenül hever az ágyamban, nem tudom lesz-e erőm/kedvem/bármim elkezdeni. Biztos, hogy el kellene, mert van rengeteg olyan dolog, amihez tényleg senkinek semmi köze, de jó...

Sajnos el kell, hogy keserítsek mindenkit. Ha minden jól megy, akkor keddtől lesz naplóformájú naplóm, ceruzám már van hozzá és két könyv is. A blognak meg reszeltek. Persze akiket eddig olvastam, azok továbbra is fogom, és az úti beszámolók írása sem ér véget. Az okokról ? nem írok le ide mostanában semmi olyat, ami valóban bennem van folyt köv. ui: lehet, hogy egyszer visszatérek. Észre lehet majd venni ;)

Vettem ceruzát és könyvet.

Kedves naplóm: Ma felgyújtottam a gázt, de elaludt magától és mindenféle új zenét hallgatok. Közben azt is újra kitaláltam, hogy milyen barátnőt NEM szeretnék: kicsivel fiatalabb, mint én nem vallásos nincs rendes családja nem szűz Amúgy sincs senki akivel nagyon jót tudnék beszélgetni a fene vigye el, és megyek a World Photo Press kiállításra is kedden vagy pénteken. Azért nincs senki, mert nem mondok el senkinek soha semmit és mert az én ajtóm főleg arra van, hogy jó alaposan becsukjam és legalább 3 reteszt rá is toljak. Najó az ő hibájuk is, mert nem értenek meg és mindig csak segíteni akarnak és sosem kérdezik meg, hogy én mit szeretnék, mindig nagyon jól ki tudják találni, hogy nekem mi a jó. Kedves naplóm azt sem tudom milyen vagyok, vagy lehet, hogy tudom, de nem merem elhinni és olyannak lenni. Kedves naplóm tudom, hogy igaza van annak aki egyszer megállapított egy csomó dolgot és majd nem gondolok rájuk és akkor jó lesz és Lilinek is igaza van. És fogok mégtöbbet ...

Attól tartok, hogy a héten fogom venni az agyam a fejemből és messzire dobom.

Elég rossz arra ébredni a kádban, hogy álmodban leesel egy lépcsőn.

Október 15-től World Press Photo 2005 kiállítás a Néprajzi Múzeumban!

A mai munka nagyon jó volt arra, hogy megtanuljam, amikor azt mondják, hát délután kettőre kéne bejönni és maximum este nyolcig tart, akkor 11 felé a biztonsági őr fog kidobni az épületből. Meg arra is, hogy amikor azt mondják, hogy nem kell semmit csinálnod, majd a projektvezető mindent elmond, amikor bemész, akkor kiderül, hogy a projektvezető szabadságon van és valahol messze nyaral, senki nem tud semmit és mindent magadnak kell intézni.

"Már itthon is kezelnek testépítés-függőket" Kíváncsi vagyok, vajon mit mond a pszichológus egy 2 méteres kigyúrt állatnak, aki még kigyúrtabb állat akar lenni.

jövő héten újra birtokba vehetem a saját szobám. a lakótársam viszont beállított olasz sráccal akik most tésztát főznek és állati jó illata van, de már telezabáltam magam babfőzelékkel.

Kijött a következő generációs iPod . Mint az várható volt, ez már rendelkezik a videolejátszás képességével. A 20 gigás modell helyett pedig 30-asat dobtak piacra. Vajon itthon mikor lehet kapni ? (299 $ a kisebb)

Egyszer megfogadtam, hogy a következő barátnőm nem lesz szűz és nem lesz sokkal fiatalabb nálam (>5 év). Erre most mit csinálok ????

Talán először azt kellene elérni, hogy egy csekk befizetéséhez vagy egy ajánlott levél feladásához 20-25 percet kelljen várakozni. Egyébként is biztosan úgy fogják bevezetni a plusz szolgáltatásokat, hogy külön ablaknál lehet majd intézni a bankügyeket és külön ablaknál a befizetést és a levélfeladást...

Fokhagymás halálpirítóst ettem vacsorára. Fussatok.

(18:37:42) *****: ha abbahagyod, akkor annyiszor fekszem le veled, ahányszor és ameddig akarod Abbahagytam.

Tegnap éjjel végre találtam egy megfelelő levélkupacot, amibe belevethettem magam. Ma egész nap Ray Charles szól.

Ahelyett, hogy a symbianba raknának mondjuk puffertúlcsordulás védelmet, meg esetleg kicsit többet foglalkoznának a kódellenőrzéssel... Biztos jól bevásároltak vírusirtócég részvényekből.

A lakás egyre jobban kezd hasonlítani a Lakótársat keresünk című filmbeli állapotokra. Egyenlőre hatan vagyunk, bár ebből csak három ember Erasmus-os, nincs idióta főbérlőnk sem, aki árat akar emelni. Szerencsére ez az állapot csak a hétvégén fog tartani. Hosszú távon elég durva lenne, nagyon elszoktam már a kollégiumi 10en vagyunk 1 négyzetméteren léttől.

Miután végiggondoltam, milyen unalmas az életem és mennyire nem csinálok semmit, eszembe ötlött, hogy tegnap reggel nyolctól este hétig nem is voltam itthon.... A reggeli szokásos önlab megbeszélés megint csak 1 órás volt. Szépen fogyatkozunk, tegnap már csak ketten voltunk. Elfogadták a munkatervem is egy egészen pici módosítással, már csak el kellene kezdeni tényleg csinálni valamit. Ezután elutaztam a Csomába és JJ -nek köszönhetően átestem életem első spanyol óráján. A színvonal messze túlszárnyalta a franciaóráimat, ha minden jól megy, akkor év végére valami alacsony szintű kommunikációra képes leszek spanyolul is. Egyedül az zavart be, hogy franciában egy átlagos szónak nem ejtjük a végét, spanyolban viszont igen. Lehet, hogy a párhuzamos tanulásnak köszönhetően francia akcentussal fogok spanyolul beszélni. Aztán ebéd a Fakanálban (ez nem a Vásárcsarnokos Fakanál ám). Kicsit sötét, kicsit lepattant, a kaja sem üti meg egy tízcsillagos étterem színvonalát, de állati olcsó (ketten...

Nem vártam csodát a tegnap este megivott fél liter fenyőmézes kamillateától, jött az magától. Este teljesen úgy festett a dolog, hogy reggelre tökéletesen eldugult orral, a saját - fuldoklással egybekötött - köhögésemre ébredek. Hát nem. Nekem még ennyi sem jutott...

You Should Learn French C'est super! You appreciate the finer things in life... wine, art, cheese, love affairs. You are definitely a Parisian at heart. You just need your tongue to catch up... What Language Should You Learn?

Azért tegnap volt más is. Például megkóstoltuk a spanyol szederlikőrt. Olyan erős kanalasorvosság illata van, hogy az egész lakást pillanatok alatt elárasztotta. Az íze egészen érdekes, de nem hiszem, hogy következő alkalommal is hozok ilyet. A virágaim beköltöztek az erkélyről még tegnap, egyenlőre úgy tűnik, hogy túl fogják élni a nagy műtétet, ugyanis némelyikről elég komoly mennyiségű gyökeret le kellett szedni, mert másképp nem fért bele a cserépbe. Ahogy most haladok virágok terén jövőre már dzsungelben fogok ébredni reggelente. Időszerű lenne egy virágállvány beszerzése. (esetleg több) Ma is mozgalmas nap volt, végre megcsináltam az önálló labor munkatervem, szerintem szar lett, a konzulens majd eldönti hogy tényleg szar-e. Másrészt az albiban mindenki átköltözött oda, ahol a következő egy évben lakik majd, Peti pedig az átmeneti időszakra hozzám. Az izmaim egészen rendben vannak, csak has- és vállizomlázam van. Ezek közül a hasizomláz fogalmam sincs mitől lehet... Ma is sikerül...

A telefonom jelenleg véletlenszerűen kikapcsol, a naptárbejegyzések teljesen összekavarodnak, néha-néha lefagy az egész. Kedden ebből szervíz lesz....

Vigyázzá, mert megyek.

Mellékesen, ma voltam barlangba és itt előbb utóbb el is olvashatod mit csináltam benne. Meg persze meg is szépül majd az oldal, amikor Tamás éppen nem halálra dolgozza magát, ahelyett, hogy barlangba jönne velem. Egyébként utána mentünk a csajokhoz megtartottuk a szezon első forraltborozását és megbeszéltük a heti rendszeres koriidőpontot is. Azt is tudom már, milyen lányt veszek el feleségül. (és egy pár pillanatra, amíg vártam a trolit és az éjszakaitól hazafelé tartottam, belémsurrant a boldogság. olyan igazi. kezdek regenerálódni)

Azon ritka pillanatokot egyikét éltem át, amikor együtt van az agyam és a szívem. Ilyenkor, az érzelmeimnek átadva az irányítást, nem egy hatalmas vörös neon DANGER felirat villog a fejemben, és másnap reggel felébredve sem az jut eszembe, mekkora hülye barom vagyok. Mellesleg voltunk ma a néprajzi múzeumban, néhol kissé unalmas kiállított tárgyak között. Megszemléltük az eucadori miniszobrokat és edényeket és a múlt századi magyarság életkörülményeit. A harmadik kiállításon pedig múlt századi magyar ékszerek voltak közszemlére rakva. Mindent összevetve elég jól esett a mászkálás, közben bennfentes információhoz is jutottam a diákmatrica színét illetően: "libafoszöld". Tartottunk ma Sin City nézést is Judittal. Nem volt olyan rossz, bár egy kicsit megfeküdte a gyomrom néhány rész, szerencsére ott éppen fehér volt a vér. Egy pillanatra megint belémnyilalt a kérdés, van-e örök szerelem. Ha van, akkor nagyon beszívtam a dolgot... Ma megjelent az új Belga duplalemez, béka van a b...

Azéé ilyen a kép, mert kikapcsolták a koliban a gépemet, mert nem fizettem eleget (sőt semmit). Ma írtam egy szívhez könyörgő levelet, remélem meg fogja hatni az arra érdemes személyt, ha meg nem, akkor majd megyek az aluljáróba és eladom a lelkem olcsón az első rosszarcú embernek akivel találkozom. A német lakótársam azt szerette volna, hogyha verset fordítok neki magyarról bármilyen nyelvre, amit megért. (németangolfrancia) Egyenlőre nem próbálkoztam vele, de ha valakiben épp tegnap vagy tegnapelőtt veszett el egy költő és érez irátam némi szánalmat, nem utasítom vissza a segítségét, sőt jótetthelyébejótvárj alapon a túlvilágon megemlékezem róla. Persze Judith egy 21 éves csinos fiatal lány, úgyhogy leszbikusok és srácok előnyben. (Ráadásul most meg van róla győződve, hogy csak akkor tud rendesen megtanulni magyarul, ha lesz egy magyar barátja).

Egy tegnapi rövid beszélgetésnek ma lett meg az eredménye. Jelenleg sokkal összeszedettebb vagyok, mint tegnap és végre azt is tudom, mitől estem széjjel. Ráadásul bizonyos koncepció alapján némi anyagi befektetéssel egyszerre fogom törleszteni az adóságom és teszek szert egy iPodra. Másik lehetőségként a jelenlegi gépem lehetne bővíteni, de ennek nem látom sok értelmét. Amire most használom, arra tökéletesen megfelel és a közeljövőben sem lesz szükségem több memóriára vagy számítási kapacitásra (ha meg igen, akkor bemegyek a tanszéki laborba). Az időjárásról inkább nem mondanék semmit... Előnye is volt azért, egy igazi olasz étteremben vacsoráztunk, a hosszú beszélgetés után egy hasonlóan hosszú séta következett itt-ott megállva. Aztán újra a már megszokott metrózás, gyaloggalopp a kapuig és megint nem történt semmi más. Talán majd legközelebb. Már csak azért is, mert bennem már megmozdult valami. Legközelebb lehet, hogy nagy meglepetésben lesz részünk.

Végigolvasva a két évvel ezelőtti élménybeszámolóm, elég elkeserítő. Szerencsére azóta (valószínűleg hátrányomra) változott a stílusom.

A világ nagy szerencsétlenségére úgy tűnik, hogy tudatom immár szabadon szárnyal szellem mezein (free your mind neo) és nem szorulok rá többet a mindenféle zuhanyzókban és kádakban átélhető nedves élményre, hogy az agyam eldugott zugaiból mindenféle torz, soklábú és csápos lényeket is megszégyenítő elméletek bukkanjanak elő. Nem kell sok idő ahhoz, hogy szabályozni is tudjam ezeknek az eldugott részeknek a működését. Akkor majd minden ilyen pici eldugott rész a nagy egész részévé válik és együtt dolgoznak AZ ELMÉLETEN . Kezdhetitek keresgélni a deszkákat és a szögeket, mert amit előbukkan AZ ELMÉLET az agyamból leírhatatlan dolgok fognak történni. Az ilyeneket pedig tanácsosabb bedeszkázott ajtók és ablakok mögött átélni. Bár egyesek azt állítják, hogy a leírhatlan dolgok megváltoztatták az életüket, az őrületet azért a legtöbben nem a boldogság forrásaként írják le. Akik belehaltak sajnos nem tudnak a témában nyilatkozni.

Hiánypótló szóra van szükség. Nincs ugyanis értelmes szó, ami például ma velem is megtörtént. Egyszerűen látsz, hallasz vagy egyéb módon érzékeled, hogy egy ismerősöd nagyjából egy légtérben tartózkodik veled, de különböző okok miatt (ő nem vesz észre, nincs pofád odamenni hozzád, mert már egy éve nálad van kedvenc könyve, amit elhagytál, éppen a másik barátnőddel vagy) nem lehet azt mondani, hogy találkoztok. Azt kellene mondani, hogy te találkoztál vele, viszont ő nem találkozott veled, de ez egyrészt hosszú, másrészt hülyén hangzik. ( a láttam nem mindig jó, mert néha az is elég, hogy menekülj az illető elől, ha meghallod a hangját) Az ötleteket várom, természetesen magyarázattal alátámasztva.

A mai reggel egészen olyan volt, mint a többi. Attól eltekintve persze, hogy Eszter felszállt a villamosra és a gyomron ennek hatására úgy gondolta, hogy ideje lenne egészen kicsire zsugodoni, azonnal. Fogalmam sincs, miért vált ki belőlem még mindig bármilyen hatást a felbukkanása. Egyszer majd kitesztelem, hogy mennyi idő kell a gyomorgörcsös tünetegyüttes megszünéséhez. Egészen fejlődőképes vagyok, mert most fürdőkád nélkül is sikerült elméletet felállítani. Persze a reggeli utazás hasonló mértékben veszi igénybe az ember agyát, mint a zuhanyzás, ezért talán nem csoda, hogy mindenféle dolgok bukkantak elő megint a tudatalattimból. Valamiféle sávszűrő létezik valahol a tudatos szint alatt, ami egyértelmű választ ad egy nőre pillantva, arra a kérdésre, hogy akarok-e tőle valamit. Egyenlőre semmilyen összefüggést nem fedeztem fel, sem a testi adottságok, sem a ruházat, sem a viselkedés terén. Bár az biztos, hogy a magassarkú csizmát viselő, agyonfestett szoláriumszökevényeknél "N...

Valaki elmagyarázhatná, hogy mi a francért Batman: Kezdődik!-nek fordították le a címet. Ideje lenne már kidobni az összes filmcím fordítót és felvenni valakit, aki tud is angolul... A film egyébként nem rossz, a történet túl elnagyolt, Katie Holmes kisasszony szerintem nem illik bele a filmbe, a többi színész viszont tökéletesen a helyén van.

Attól, hogy ma nem kell sehová menni, még nem kéne végigfosnom a napot.

Én már tudom. Azért mérgelődtek annyit az autósok a CM-on annyit, mert nagyon hozzászoktak, hogy minden nap ők okoztak dugót és aznap ezt a biciklisek tették. Valóban rossz érzés lehet, hogy még ezt a kis örömöt is elvették tőlük. Valahol olvastam, hogy a CM összeomlasszotta a tömegközlekedést is. Saját tapasztalataim szerint a 4-6 villamos hajlamos minden hétköznapnap 18:30-19:30 között magától is összeomlani, amikor a villamosok a blahánál éppen kocsiszínbe vándorolnak. Ilyenkor általában 2 megálló távon simán nyerek gyalog a villamossal szemben.

A zIndexnek biztosan kezd rosszul menni, mert megint valami idióta reklámmal kezdődik az oldal. Persze, ha http://index.hu/index.html -t mondasz a böngészőnek, akkor egészen könnyen megfoszthatod őket a reklámbevételtől.

Amennyiben tutira akarsz menni, akkor miután megetted az allergiagyógyszered, ittál egy nagy adag nyugtató hatású afrikai teát, lemész az éjjel-nappaliba, veszel egy üveg erős barna sört és azt is megiszod. Így az éjszakád nyugodt lesz és pihentető.

És apró hólyagok képében újra kijött az elmaradhatatlan ételallergiám. Természetesen megkaptam a szokásos kómagyógyszert. Ha esetleg nem veszlek észre, elnézést. (Persze azért ennyi haszna volt a dolognak, hogy motorral vittek be a vonathoz és a kilométeróra mutatója felülről simogatta a 190-et)

El is felejtettem, ma új helyen ebédeltem. A Jászai Mari tértől van vissza 1 utcával. Igencsak pici helyt volt, de nagyon finom volt a kijevi pulyka, csak egy picit keveseltem az olajat a belsejében. Tamás szerint nagy adagot adnak, de mivel akkor már reggel hat óra nem ettem, így nem volt 100 %-ig elég. Enni meg azért nem ettem, mert ma volt az első igazi szakirányos mérésem, valami transzporthálózatok tervezése és analízise címmel. Közben persze kilógtam önlab megbeszélésre egy órára, a mérőtársam szintén és így is mi lettünk kész leghamarabb.

6:49 percet villog az óra. Ennyi idő telt el, mióta visszajött az áram. Amíg nem volt áram, rendkívül hasznosan töltöttem az időt, aludtam. Ébredés után hideg volt. Abszinttal megbeszéltük az élet nagy dolgait, amiről ő még bejegyzést is írt, én inkább egy kicsit pofoztam a léjóúton. Aztán csendesen végignéztem, ahogy a nap lemegy és még hidegebb lesz. Most teljesen egyedül ülök itthon, tegnap egész este erre vágytam. Jelenleg nincs semmilyen kész kajám és nem sok kedvem van csinálni.

Shadows of the past

"Ask yourself why is your door important, to open ? or to close ?"

On great ancestor's path

"Az átváltozás utáni képen jól látható, hogy Szilvi ezentúl könnyen megállná helyét bármely talk-show háziasszonyaként." Új Mónika a láthatáron.

Hát egyenlőre fogalmam sincs attól, hogy mi lesz a következő lépés, abban sem vagyok biztos, hogy lesz valami, abban viszont igen, hogy nem megyek Massra, mert egyetemen kell lennem, amikor kezdődik. Ez igen sajnálatos esemény. A következő dolog, ami elég elszomorító, hogy az agyam jelenleg sokkal gyorsabban jár, mint a kezem.

Lakótársat keresünk 2: Nagyon tetszett. Sajnos kicsit magamra ismertem a srácban (főleg a dilemmájában és egyenlőre nem tudom magamba bemesélni, hogy nem hercegnőre van szükségem).

"A 99 centes áron kínált dalokból nevetségesen alacsony részesedést kap az értékesítést ténylegesen végző Apple, mindössze 4 centtel, körülbelül 4 százalékkal kell beérnie. A befizetett díjak oroszlánrésze a kiadókhoz és a jogdíjak tulajdonosaihoz kerül." Ezek után el lehet képzelni, hogy magunk a zenészek mennyi pénzt látnak belőle. Nem fogok zenét venni, inkább letöltöm és átutalom a CD árát az adott zenekarnak vagy zenésznek...

Nyugalom. Minden a legnagyobb rendben csúszik ki a kezeim közül.

A mai napon több rendkívül izgalmas dolog is történt. Először is, elkezdtem vedleni reggel. A kezem kezdődött a dolog és egyenlőre nem terjedt tovább, de lehet, hogy holnap reggelre új bőröm lesz, a régi pedig a sarokban hever majd, mint egy rendes kígyónak. A koliban a liftben elsősnek néztek és meg volt arról is győződve a srác, hogy voltam ma számításelmélet előadáson. Felvilágosítottam, hogy 7. (heted) éves vagyok és magamban levontam a következtetést, hogy mégsem kellett volna megborotválkozni. A francia megint kritikán aluli volt, de legalább már van könyvem. Egyébként egész órán sikerült 2 darab mondatot lefordítani... Egyre inkább kételkedem abban, hogy az egyetemen fogok megtanulni rendesen franciául.

Amikor éjjel egykor eszedbe jut, hogy holnap neked reggel nyolctól előadásod van és legalább 1 órába kerül beérni az egyetemre, az annyira nem vicces. Ellenben kora reggeli felindulásomban megszabadultam a szakállamtól, ma lesz franciakönyvem és amúgy is esni fog az eső.

Aztán jön a Szomszédok Retróóóóóóóóóó!!!!!!

Ahogy ment, egyszer csak ott volt előtte egy gyönyörű nő. Hosszú, barna, göndör haja volt, zöld szemei szinte izzottak szája szegletében mosoly bújkált. - Nem hiszek benned - mondta. A lány egy füstpamacs kíséretében eltűnt. A pamacs egy ideig még ott lebegett mögötte, ahogy fütyörészve továbbindult, végül a szél megelégelte a céltalan lebegést és szétfújta, mintha sosem lett volna ott semmi.

Biztos volt már olyan élményed neked is, amikor a gondolataidba merülve ültél előadáson és azt vetted észre, hogy mindenki rádmered. Pár pillanat alatt rájöttél, hogy a világ elpusztítására szőtt terveid egy része átszivárgott védővonalon, ami az agyad és a szád között található és pont azt hivatott meggátolni, a világ elpusztítására szőtt terveid ne kerüljenek idő előtt nyilvánosságra, csak azután döbbenjen rá az emberiség a terv mélyén rejlő agyafúrt csavarra, hogy az már kicsavarhatatlanul be van hajtva a jövő fájának törzsébe. Magyarul: hangosan gondolkodtál és még hülyeséget is. Olyan viszont biztosan nem volt, amikor az ajtóban csendesen búcsút vettél az eszedtől, aki úgy gondolta itt az ideje melegebb éghajlatra húzódni a tél elől. Miután lábnyomát is elvitte a szél, becsaptad az ajtót, az meg kiszakadt keretestől. Hiába, ész nélkül már az ajtó sem a régi.

A kísértésnek már sikerült ellenállni, igaz csak egyszer, talán ez volt az első lépés a megfelelő úton. Esetleg ez volt az első lépés hátra, az első hely, ahol eltévedtem. Vagy az utolsó lépés a gödör szélén, a középső lépés a gödör alján vagy tetején. Mindenesetre biztos, hogy kis lépés volt ez nekem, az emberiség meg körülbelül annyit vett észre az egészből, mint a halott ember abból, hogy répával dobálják. Tekintsünk most el attól a lehetőségtől, hogy van lelkünk és halálunk után ott lebeg a hullánk felett, amíg újjá nem születik plankton képében. Én például nagyon rossz néven venném, ha répával dobálnának és biztosan visszajárnék kísérteni óriás vérrépa képében azt az embert, aki ilyesmire vetemedik.

Tegnap legalább 5 másodpercig hittem, hogy van esélyem, aztán elvittem az egészet a cica. Errefel egy fél doboz jégkrémnek hágtam a nyakára (viszkis volt, alkohol nélkül, sajnos).

Jazzoltunk ma este. Délután megkerestem az Ipon nevű csodaboltot, elmentem a franciakönyvért ami még mindig nem jött meg és kiderült, hogy nagyjából 8000(!) forint. (tudom, kussoljak amíg ingyen tanulok nyelvet) A koncert elég jó volt, fogalmam sincs kik léptek fel, de az első adagban volt egy magyar fickó, aki 30 éve nem játszott itthon meg két néger, akik állati jól játszottak. A második eresztés inkább az elektronikus jazz irányába ment el, majdnem el is aludtam rajtuk. A dobos állítólag nagyon jó volt, viszont kissé túl hangosak voltak. A harmadik formáció loopolható zenét játszott egy eléggé érdekesen mozgó gitárossal. Ezen nem aludtam, az második számuk elég jó volt, a többi felejthető, a jazznak az az ága, amiért nem rajongok annyira.

Leginkább fogalmam sincs arról, mit tegyek. Azt tudom mit nem. Azt is tudom, miket kell megtennem. Folyamatosan olyan érzésem van, mintha lemaradnék valamiről. Missy Eliottot fogok letölteni a lakótársamnak. Reggel szokás szerint egyedül ébredek majd, kimegyek csinálok magamnak Earl Greyt tejszínnel. A hűtőben 2-3 percig kutakodva megint a pirítós mellett döntök. Az elsőt megsütöm és a második elkészülte előtt felfalom. Mire a másodikat is eltüntettem, a tea ihatóvá hül. Bejövök, lehuppanok a székemre és sűrű kéjes nyögések közepette megiszom. Kicsit később folytatom az élménybeszámolót Spanyolországról, elugrom a könyvtárba, franciát tanulok, ebédelek. A délutánt ellopatom valakivel. Este elmegyünk jazzt hallgatni sátorba. Késő este hazaérek, újra hatalmába kerít a magányosság érzése. Nagyon fura érezni azt, amikor nincs rád szükség, egyszerűen csak azért létezel, mert éppen nem vagy halott. A busz alsó lépcsőjén állva hátulról átkarol és megpuszil.

Valami belül nem tökéletes. Szerintem már megint nő bennem az Alien és ha kifejlődik akkor kitör.

Végre valóban elkezdődött a félévem. Két önlab megbeszélés, két előadás, az egyik érdekes, élvezhető, izgalmas. A legmókásabb önlab téma címe: Fülalapú személyazonosítás . Sikerült összerendezni a laborokat ütközésmentesre. Ettől a félévtől megint agyszobrászat lesz, biztonságtechnikus agyat fognak csiszolni nekem. Ez valószínűleg jólfejlett paranoiát jelent, némi rendszerszemlélettel megfejelve. A tegnap esti gombóc meglepően jól sikerült, háromra sikerült utána hazakeveredni. Megint lesz barlangtúra, megint Pálvölgyi barlang.

Ebéd Edittel finom volt. Előadás egyetemen, lassú altató volt. Unatkozás Gittegyletben, elég rossz volt. Aztán leflexelték az ajtókeretet és lefért a rackszekrény a szerverterembe, úgyhogy levittük és csináltunk is szép fényképeket róla. A francia viszont elég katasztrófális volt. Öt év alatt csináltak az agyamból mérnökszerű agyat ez egy kicsit zavaró volt. Megtanultunk néhány számot, teljesen összevissza sorrendben, például a hetet nem, de az ötvenet meg igen. Megtanultuk a személyes névmás E/3 hímnemű, nőnemű alakját. Lehet, hogy én vagyok a hülye, de én úgy csináltam volna, hogy a számokat leírom sorban mondjuk 100-ig, a személyes névmásokat szintén. A könyvet is tegnapra rendelték a könyvesboltban, talán holnap lehet venni... Remélem a tendencia javuló lesz és ennél csak jobb óráim lesznek. Most pedig vár néhány csodálatos túrógombóc.

Tegnap.. Este Gittegylet gyűlés, utána séta a Duna parton egy adag kicsi@világos teát lötyögtetve a hasunkban.

Az előbb felhívott Gyurcsánypapa, igaz, hogy felvételről.

Megesett velem az első ilyen is. A terem megtalálása kisebb akadályba ütközött, elrontottam az épületet, aztán ahhoz a tanárhoz kerültem, akitől óvva intettek. Talán van alapja. A mai ebéd könnyed volt, jó társaságban, a mai este hangulata megint gyilkoljuk le magunkat, bár most könnyen és gyorsan is elég lenne. Azt gondoltam, hogy a dolgokat könnyű megoldani és csak a szex hiányzik, de kiderült, hogy nem. Francián arról volt beszéd, hogy a francia szép nyelv-e. Én egyrészt utálom hallgatni, másrészt minden nyelv egyszerűen csak egy eszköz, amivel kapcsolatot tudok teremteni a többi emberrel és valamennyire le tudom írni a fejemben uralkodó állapotokat (főleg amikor akarom is). Valaki pedig legyen kedves találja fel azt az eszközt, amivel pontosan lehet közvetíteni ezeket az érzéseket. Holnapra kitalálom, hogy vajon a másik ember érzésitől meghalnánk-e vagy nem, addig aludjanak a feltalálók is, nem szeretném, ha egy meggondolatlan mondatom kiírtani a "civilizált" egymásra mol...

Ma megvolt minden ami kell, a szokásos őszi észelmenés, a szükséges napi testmozgás, délutáni mászkálókör, a szükséges napi segítség. Igazából ennyire még sosem tartózkodott házon kívűl a sütnivalóm, de majd kiderül mi lesz a vége.

A turrón ízű flán csodás dolog. Befértem franciára, úgyhogy "buzinyelvet" fogok tanulni ősztől. Heti egy spanyolra is fogok időt szakítani, a kézzellábbal spanyol mellé nem fog ártani egy kis orális támogatás. Ma egész nap hülyeséget csináltam, a siemens nem képes értelmes szoftvert mellékelni a telefon mellé, úgyhogy nem tudom a telefonkönyvem átrakni az újra a régiről, csak infrán. Ezt már egyszer megcsináltam, de afelett érzett örömömben, hogy lementeni sikerült le is töröltem mindent az új telóból, mielőtt kipróbáltam volna, hogy megy-e a másolás. Úgyhogy most megint teljesen üres a telefonkönyv. A mai másik program egy windows beállítása msnen keresztüli beállítása volt, hogy rajta keresztül egy másik tudjon netezni. (igen tudom, hogy ez pofonegyszerű, főleg akkor ha úgy dönt az a kaka, hogy hajlandó működni. 8 órán keresztül nem volt hajlandó) Egyébként meg nosztalgiázás folyt estefelé aminek lesz még folytatása.

Add tovább - page 23 játék 1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet 2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon 3. Keresd ki az ötödik mondatot 4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt. "Oui, j'aime le chocolat." (Dr. Pataki Pál: Francia nyelvkönyv I.) Barbinál láttam ilyent.

Mostmán nagyon rájöttem arra, hogy mire jó a kis zászlócska felül a bloggeren. Lehet, hogy nem kellene többet nyomkodni a saját blogomon.

Általában reggelre helyreáll az agyamban a kémiai egyensúly, elmosódva emlékszem csak az előző nap elkövetett ballépésekre, a őrület ködje visszahúzódik. Ma reggel nem így történt. Még mindig nem tudom mi tart attól vissza, hogy elkezdjem ököllel püfölni a pofám egészen addig míg bármilyen apró részletből felismerhető, hogy én vagyok az. Egészen addig, amíg az élet utolsó szikrája ki nem alszik a szememben. Az új lakótárs nagyon rendes, kedves, aranyos, viszont sosem alszom vele majd egy ágyban. Újjáéledt egy olyan blog, amely tulajdonosa az utóbbi időben nem írt semmit. Jó látni, hogy az életszekere beleugrott a rendes kerékvágásba, fura látni, hogy milyen gondolatai vannak a múltról.

Alighanem sikerült életem legelbaszottabb estéjét véghezvinni. Valaki legyen kedves végezen ki minnél hamarabb. A köcsögszar BKV meg csak fél óránként közlekedteti a 907-es buszt, ami azt eredményezi, hogy legalább kétszer akkora tömeg van rajta, mint anno a 78É-n.

Reggel van, nincsenek ekezetek, indulunk fel a hegyekbe. Barcelonaban nagyon jol ereztuk magunkat, rengeteget kajaltunk (fekete rizs, pallea mindenegyebjo). A szallas megtalalasa kulon tortenet. Legk0zelebb szerdan leszunk itt, de akkor mar ugy jovok ide, mintha haza mennek.

Elmentem, majd jövök.

Ulunk a repteren es pezsgozunk :)

megcsörrent a telefon és a szel elfujta az aggodas arnyat

Nem nagyon értem magam. 6 óra múlva indulunk és én mégis teljesen mással vagyok elfoglalva. Nagyon ritkán aggódom bárkiért is, úgy gondolom, addig teljesen felesleges, amíg ki nem derül, hogy baj van. Erre jelenleg éppen ezzel foglaltoskodom nagyjából percenként fél percig. Tegnap volt egy rossz megérzésem és nem tudom kiverni a fejemből. Az agyam próbál meggyőzni arról, hogy nincs semmi gond, a racionális felem teljesen tisztában van azzal, hogy hülyeséget csinálok és feleslegesen aggódom és kiderül, hogy semmi baj nincs.

Ma minden tele volt általános meg középiskolás gyerekekkel. Újabb kaland végződött és kb 8 óra múlva kezdődik a következő.

Hát ma voltam: reggelikészítő sofőr serpa sofőr ijesztgetőgép bénabambavak serpa sofőr serpa ebédelőgép gyrosevőgép kísérő sofőr serpa ivógép felcsútigép Elértem végre kis hazánk eldugott zugába Felcsútra is. Kipróbáltam, hogy Pesten igenis szar közlekedni és mindenki állat és énis balfasz vagyok. Oroszlányt is megnéztem egészen kicsi erdős kanyargós utakon, nagy messzeségben. Úgyhogy a mai napot imádat tárgyává nyilvánítom és elkezdem berakni a dolgokat amik szükségesek a hátizsákba.

Forrás: Magyar Hírlap Mondjuk a bicikli? Kerékpárút nem épült három évig. Most valami elkezdődött, de nyilván ez is a kampányévnek köszönhető. Esetleg a bringások is megszólítandó célcsoport? - Nem, ők ahhoz kevesen vannak. De nem ezzel a logikával gondolkodunk. Építettünk már az elmúlt években 140 kilométer bicikliutat, kialakítottunk kerékpártárolókat, de a város a tömegközlekedést tartja az autózás alternatívájának, és nem a biciklizést. Tudomásul kell venni, hogy Budapestből nem lesz Amszterdam, nem olyanok a terepadottságaink. A mostani kerékpárút-építésekre azért van lehetőség, mert több az útfelújítás, és így egyszerre építhetünk. Fontos az is, hogy a kerekesek megkerestek minket néhány olcsón kivitelezhető, reális javaslattal. Így lehet a mostani útfelújítás mellett bicikliút a Bajcsy-Zsilinszky úton Demszky Gábor Azt hiszem, ideje felvilágosítani Demszky Gábor főpolgármester urat, hogy nem vagyunk kevesen.

Mostanában egyre inkább szentimentimentális idióta vagyok, valaki jöjjön velem csillagokat bámulni. (a józan ész című képződményem meg jó alaposan bezártam, egy hangszigelet szobába, hogy hallatszon, amikor dörömböl)

Épphogy feltéptem a fóliát a frissen zsákmányolt teáról, amikor az illata levert a lábamról. Megkóstolni még nem mertem, de ha az íze hasonló intenzitású, mint az illata, akkor a mai éjszakát az asztal alatt fogom tölteni. Twinnings Vanília - Igya kigyóhájra, birkamájra, Abszinth is ezt ajánlja.

Fogd meg a tegnapról maradt brassóis hús és süsd meg két tojással. Aztán edd meg, mint aki jól végezte dolgát.

Tegnap: Este, ing, nyakkendő & rövidnadrág, bor, pörköltleves, Judit, szobák, éjszakai. Ma: Hosszúgatya, ibusz, gyros, euró, fűző, betadin, majdnemvonat, haza, gyógyszertár.

GING = Ging Is Not Ging

Hatalmas drámai érzékkel pont akkor ébredtem fel, amikor a kalauz jött, nekem nem volt jegyem. A tegnap érdekesen alakult. Miután a Holdudvarbeli tömeg kivetett magából elindultunk Szódázni. Útközben találkoztunk Tamás tatabányai ismerőseivel, egy kedves informatikatanítónénijelölttel. Megkóstoltattak velünk valami hihetetlenül szörnyű bort. A Szódát sikeresen megtaláltuk, nem is voltak sokan. Leültünk és volt alkalmunk nagyon intellektuális beszélgetést hallgatni az USA és Kína kultúraexportjáról és gazdasági helyzetéről. Szerencsére éppen indultak a beszélgetés résztvevői. Hamburger a Móriczon, haza éjszakai buszok.

Sajnos ezt is bezárták, nincs több ingyenes elektronikus könyv. A dolog szépsége ez: Szántó György Tibor, a magyar kiadók többségét tömörítő MKKE etikai bizottságának elnöké az népszabinak ezt mondta: "a jótékonykodó ingyenes közzététel csak álcatevékenység, amely mögött üzleti vagy egyéb megfontolás lehet. Nem kizárt, hogy a honlap homályba burkolózó működtetője meghatározott értelmiségi körről akar adatokat gyűjteni." Szántó szerint "igen sokba kerül" a tárhely bérlete és a papíron megjelent művek elektronikus közzététele." Miért nem képes egy ember elhinni, hogy valaki mindezt hobbiból csinálja és valaki más meg biztosít ehhez ingyen tárhelyet. Biztosan adatot gyűjtött a srác.... "Ahol könyveket égetnek, előbb-utóbb embereket is égetnek. Ahol könyvszervereket becsuknak, ott előbb-utóbb embereket is ok nélkül becsuknak. Nem szeretném megérni, hogy majd a gyerekeim megkérdezzék: Papa, hol voltál, amikor az elektronikus könyvtárakat b...

Igen, tényleg nem írtam a másik meglepetésről egy szót sem. Az pedig még ennél sokkal jobb volt.

A mai nap pont ilyen. Reggel arra keltem, hogy olyan lánnyal álmodtam, akit nem láttam már legalább 5 éve és nem is hallottam róla már három éve senkitől. A régi szép időkből vanna róla emlékeim, amikor a fúvőszenekar fele belé volt szerelmes, a másik fele pedig csak azért nem, mert volt egy nagyon csinos klarinétos lány is. (én mindkét tábort erősítettem persze egyik sem jött be) Az álom nagyrészére nem emlékszem és túl hamar felébredtem ahhoz, hogy bármi erkölcstelen történjen, de végre nyugodtan aludtam és a vége amúgy sem vad mindenruhát letépek rólad stílusú lett volna. A reggel további részében rájöttem, hogy a cél, amit kitűztem magam elé, még mindig nem tűnik oltári nagy baromságnak, úgyhogy ennek örömére tornáztam, aztán bekaptam két erőspaprikás sajtos tallért. Hagyományteremtő jellegel elindultam futni, de már az első percben kiderült, hogy a gyomrom utál, amiért nem maradhatott otthon. Ezt úgy hozta a tudtomra, hogy egészen kis helyre zsugorodott és a görcsbe ránduláson kív...

Sajnos kényetelen voltam bekapcsolni, mert jöttek a buta spammerek és nincs kedvem naponta 5-10 kommentet törölni, így viszont megint lehet anonimként kommentelni. Elnézést az okozott kellemetlenségekért.

Amikor már két hétig úgy gondolom, ugyanaz az életcélom, akkor van remény. Még a végén még majd tudom, hogy mit akar az élet tőlem.

Ma szokásos ágyhurcolós bulit tartottunk itthon, egy ágy le a pincébe egy fel a pincéből. A nagy pakolásban találtam egy Indul a bakterház kötetet meg egy tornacipőt. Következő alkalommal szeretnék eldugott aranykészletet találni.

Amennyiben a jövő héten arról szólna minden hírközlési médium, hogy ismeretleknek gáztámadást követtek el egy kempingben a Pireneusokban, mi voltunk azok. Fejenként legalább 3 babkonzervet viszünk.

Ma megvolt a nézzük meg egymás szlovéniás képeit buli Katinál, nagyon jó hangulatban, sikerült megismerni Csigát is, aki mellesleg Ági. Kiderült, hogy Kati egy picit süket, játszottunk kb 4 kör Stern im Afrikát, néztünk Gilmour Girls-t. Aztán kényelmesen hazabuszoztunk. Ma költöttek nekem egy szép verset is, íme: faszt, én nem akarok faszt Aki nem tudná, ez szabadvers és majd egyszer elemzem szépen hosszan. Ezután majd olyan bejegyzések következnek, ahol arról lesz szó, hogy ma is pakoltam a cuccaim és nézegettem őket, hogy milyen jó kis cuccok és hogy mennyire nagyon várom már az indulást is. Unalmas lesz, aki nem akar ilyet, az majd jöjjön vissza kb egy hét múlva, mert akkor elmegyek és nem lesz itt semmi egy hétig. Amikor aztán majd hazajövök, akkor azzal lesz tele, hogy itthon vagyok és milyen jó volt (ha végig esni fog akkor az is benne lesz, hogy de azért jó már hazajönni is itt legalább a szobában nem esik). Jah, nem mellékesen végigolvastam megint a Mortot, de majd mégegyszer k...

Mivel stílusosan kell csinálni a dolgaim, ma ez a film volt terítéken. Sokkal rövidebbnek tűnt, mint az első része és kiderült, hogy mi volt hat hónappal az első rész után. Önigazolást is találtam benne. Nem vagyok összeszedve az íráshoz jelenleg. Elkezdtem tényleg bepakolni. Szerintem legkésőbb keddre minden egyben lesz a maradék időt pedig azzal fogom tölteni, hogy ülök a hátizsákommal szemben és szugerálom, hátha gyorsabban telik ettől az idő. Ma biztosan nem fogok megvilágosodni, az évi tervezett mennyiséget lassan elértem, kell egy kis tartalék a születésnapom környékére is, meg persze milyen karácsony az, amikor az ember nem világosodik meg. Tudom, hogy hülye vagyok, de egyszer ki akarom próbálni milyen a karácsony egyedül. 24-én magamra zárni az ajtót és három napig ki se mozdulni. Csendesen üldögélni a minikarácsonyfám mellett, tévénézés közben elaludni a fotelben, forró narancsos-fahéjjas-rumos teát szürcsölni egész nap. Szomorkodni a saját dolgaim miatt, szomorkodni a világ d...

Ma találkoztunk a Westendben egy hátizsákos turistával, aki majdnem így nézett ki. (Főleg a szemei voltak nagyon emlékezetes)

Lett ma minden szép és jó, bot, edények, ing, repjegy, egy héttel később megyünk, beosztva supportolunk mindenkit. Láttam a Mansonkoncertre menő embereket, szépek voltak. Egyébként esett meg sütött a nap, néztem Before Sunsetet, megvilágosodtam, mint rendesen (már nem olyan mint régen). Az a közös a Rammsteinben és a Brandenburgi versenyekben, hogy egyikben sem játszanak elektromos répaszeletelőn. Az állapotváltozás eddigi folyamata így zajlott: Jó volt -> még jobb volt -> lezúztam magam -> elment az eszem. Itt az ideje valahova leülni és megvárni míg előkerül, mielőtt puszta hóbortból felszakítanám a téridőt, aztán csodálkoznátok, mit keres az ágyatokban egy mozambiki tokás elefánt.

Voltam kinn az időjárásban és bizton állíthatom, fogalma sincsen mit akar.

Ha valaki most csürtörtökön (holnapután)velem spanyolországba jönni 2 hétre szóljon nyugodtan, a repjegy 17000 pénz mindennel együtt, szállás kb 5000 forint naponta.

Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén. Tóth Árpád

Az abszolút boldogság az, amikor a fogorvos azt mondja, nem fog fájni, aztán bekapja a kezét a fúró.

Reggel felébredtem, lemásztam az ágyról, villámlott egyet és elkezdett szakadni az eső. JóreggeltVietnám.   A spanyol utazás egy héttel halasztódik csak szeptember másodikán indulunk. Ennek örülök is, meg nem is.   Ma kaptam két olyan smst is, ami segít túlélni a napot és jóleső melegséggel tölt el plusz letörölhetetlen vigyort varázsolt a képemre. Mi jöhet még ezután ?

Egyenlőre némi változás áll be a spanyol útban rajtunk kívül álló okok miatt. Kiválasztottam a legszarabb filmet, amit csak találtam és megnéztem. A Penge 3 lett a szerencsés. Ha lövöldözésre, verekedésre, kardozásra vágysz (én ezeket nagyjából áttekertem) akkor ideális film. Sajnos annyi fantázia sincs benne, mint a második részben. Ezután jönnek majd az értelmes filmek. Meg persze kedden azért bevásárolunk.

This post has been removed by a blog administrator. Így jár minden spammer. Sajnos a következő öt után kényletelen leszek visszakapcsolni a kötelező regisztrációt. Sorry népek.

Letörlök egy könnycseppet a szeme sarkából és a világba vetett bizalmam visszatér. Browser Totals Mozilla/Gecko Core 1580 48.01% MSIE Core 1579 47.98% Opera 88 2.67% Other Browsers 33 1.00% Netscape 11 0.33%

Újra lelassult az életem. Tegnap nem léptem át a küszöböt, egyetlen kapcsolatom a világgal egy telefonkábelen zajlik. Két órát töltöttem rendrakással, de teljesen befejezni nincs kedvem. Egy kis puskapor a szőnyegen, üres mécsesek az asztalon, félig elolvasott könyv a szekrényen. Bevetetlen ágy, senki nem elég magas hozzá, hogy lássa. Az egynyári virágok még utolsó erőfeszítést tesznek arra, hogy szirmot bontsanak, feláldozzák leveleiket, majd elfekszenek és elszáradnak. A fotelek előtt elkezdődött az eredeti felhalmozás, gyűlik a cucc. Amikor eszembe jut valami, akkor odakerül, de az igazi pakolás csak szerdán lesz esedékes. A világ egy kifakult, villódzó némafilmre emlékeztet, a háttérben Tiersen úr zongorázik. Megint nézőnek érzem magam, megtörténnek a dolgok, nem sok hatással vagyok rájuk, de nem akarok hatással lenni. Jó üldögélve nézni, ahogy vasárnap délután van és minden csendes. Egyedül töltött félig hideg vasárnapi ebéd. Hiánycikk nálam az otthon és a meghittség. Néha, belépv...

Megint meggyulladt egy BKV busz. Pont olyan típusú, amilyenből pár darab már kiégett. Vajon megvárják míg kigyullad mind vagy hamarabb lecserélik őket.

Vannak pillanatok, amikor kételkedem a saját épelméjűségemben. Elmegyünk Spanyolországba, egy olyan helyre, ami tele van régi templomokkal és olyan helyekkel, ahol a fal érintésétől is megborzongok. Előtte elverünk egy valag pénzt mindenféle felszerelése, hogy felmenjük a hegyek közé és gyalogoljunk.

Jelenlegi életem hasonlít egy széles, lassú folyóra. El van terülve a síkságon, és ahogy halad előre egyre nagyobb kanyarokat tesz jobbra és balra. Néhány kanyart már átvágott, de nem egyenes. Ahogy haladsz a sodrást követve, halk zúgásra leszel figyelmes. Először azt hiszed, csak képzelődsz vagy méhkaptár van a közelben, de a távolba tekintve látod a párafüggönyt. Vízesés közeledik.

Esetleg ha valami nagy hegyremenő emberke járna erre, akkor dobjon már meg vagy két mondattal arról, hogy érdemes-e túrabotot venni (főleg, ha az embernek 20 kilós hátizsák lesz a hátára nőve).

Elkezdtük a nagy bevásárlást Tamással a nagy úthoz. Az első szerzemény egy jó kis gázégő, hogyha valahol beszakadnánk egy befagyott tóba, akkor rá tudjunk ülni és nem meghalni. (Persze a hegyen úgyis meleg lesz, de akkor is, ha a világot kell szétégetni, akkor teljesen jó lesz). Bebiztosítottuk magunkat eső ellen is, lett a hátizsákokra esőkabát (így biztosan nem fog esni). Szívem vágya is teljesült, egy citromsárga teknőcös kendő képében (utolsó darab). Végre nem fog a szemembe folyni az izzadtság (legalábbis az első fél órában, míg a kendő teljesen át nem ázik). Az utolsó fogás mára két darab literes fémbögre. Desszertnek vettünk még két térképet. Sajnos rendes turistatérképet nem tudtunk venni, mert egy darab került annyiba, mint a két térkép és legalább 10 féle kellett volna, a boltba meg 3 fajta volt csak. (Talán nem tévedtek a többiek amikor 40 % nőnek saccoltak ;)

Lassan elérem a megfázásom második fázisát, amikor legalább 1 csomag zsebkendőt elhasználok két nap alatt és szép piros lesz az orrom és hámlik. A két liter forró kamillatea megtette, amit meg kellett tennie. Holnap meg mehetek dolgozni. Legalább terjesztem a náthát mindenfelé, amerre csak tudom.

Megnézetetett. Az elején egy picit furcsa volt és ide-oda kapó a film, de aztán beleszoktam a ritmusába. Nagyon tetszett. Adott egy kis lökést, hogy átértékeljem a párkapcsolatkról alkotott elgondolásaim. Úgyhogy most sikerült egy kicsit megnyugodni, elszakadni az agyamban jelenleg uralkodó általános nézettől és új utakra indulni. (Lófaszt, ordítja a hang a fejemben, pontosan tisztában vagy vele, hogy azok között a nők között van és lesz is mindig, akiknek az első szavára eszedet és aktuális barátnődet/menyasszonyod/feleséged otthagyva rohannál)

A város Four Tet-es zenei aláfestéssel egészen elviselhető, olyan mintha a tévé előtt ülnél és dokumentumfilmet néznél fekete-fehérben egy távoli helyről.

Erről még nem volt szó. Történt ugyanis, hogy elmentünk BVSC-re tesómékkal, előtte egy kólássört szopogattam lassacskán, habosan. Nem igazán fértünk oda, sajnos a GoodSárlott nem volt komoly vetélytárs, így az összes fán és tetőn emberek lógtak. Visszaséta a Krumplirózsához, majd mégvisszább és munkábaállás. A Roma sátorba negyed egykor feltűnés, majd az élő közvetítés. A program szerint Martin Lubenov (BG) volt, de szerintem nem. Őrült jól játszottak, az egyik pillanatban eldobtam az agyam. A klarinétostól folyamatosan szedték el a klarinétot és egy szál sípon is a legnagyobb természetességgel játszott tovább, mintha minden ember így születne. (Aki nem úgy született: egy átlagos klarinét jelenleg nagyjából 4 részre szedhető, alulról felfelé: egy tölcsér, a billentyűk alsó és felső része, és a nádat is tartalmazó fúvóka). Amikor véget ért a koncert, bejelentették, hogy tényleg lesz Besh O droM és tényleg lett, behangoltak és bejelentették, hogy lesz ők táncházra készültek, dehát ahhoz...

Látom magam a poharamba' Arcom merev, vonatokra Ültetem szívem, hogy felejtsen Miért nincs velem, aki nincsen. Ma nem jön senki, a síneken por, nem fekszem oda, idegen toll, inkább iszom még valamit, sűrű durvát, mi hátra hajít. Gyere új szerelem, csoda legyél velem, ma nem baj az üres pohár, veled az éjbe semmi veszély, nem ér el a halál Kimonduk, vége elment a nyár, Nem is jön ma vissza már Állok a peronon integetek, Tél jön hó és nagy hidegek. Most van a nap lemenőbe, ki kéne menni a levegőre, de zuhan fejem a terítőre, ma halott vagyok egy kis időre. Gyere új szerelem, csoda legyél velem, ma nem baj az üres pohár, velem az éjbe semmi veszély, nem ér el a halál ríjrárárááá

Az agyam csak fekve működik rendesen. A másik magyarázat, hogy a zuhanyrózsából túl nagy sebességgel áramlik ki a víz és akadályozza az agyamban a sejtek kapcsolódását, egyszerűen széjjelveri az éppen kialakuló kapcsolatok. Más magyarázat nincs arra, hogy a zuhanyzás közben eszembejutott dolgokat elfelejtem mire beérek a szobába, a fürdés közben eszembejutottakat egyenlőre nem. (legalább nem emlékszem semmi olyanra amit elfelejtettem volna). Mellékesen megjegyzem Igen, az eszem elment, nem is szándékozik visszajönni remélem.

Életcél megvan, lelkesedés megvan. Sejtszintű enzimműködés megvan, levél meglesz. Itt az ideje leállítani.

Lassan világosodik, az eső nem akar alábbhagyni. Mindenfelé növekvő pocsolyák, fáradt arcú, sáros emberek jönnek veled szembe. Lassan elindulsz hazafelé, csatlakozol a kifelé bandukoló emberekhez. A zebránál, ahol eddig mindig rendőrök álltak, már senki, csak az autósok jóindulata miatt nem kell sokáig várakozni. A HÉV megállóban még mindig ott állnak a BKV ellenőrök, a már régen megszokott mozdulattal nyújtod feléjük a bérleted. Megjön a HÉV, felszállsz. Először úgy tűnik, nem lesztek olyan sokan, de az emberek csak jönnek, mintha nem akarnának soha elfogyni. Sípolás, ajtózárás, néhány perc zötykölődés. Az emberek megbámulnak mindenhol, talán mert térd alatt sáros, térd felett meg teljesen vizes vagy. Végre hazaérsz, leveted magadról a ruhát, beállsz a zuhany alá. Végiggondolod az utolsó estét, amikor már bontották a nagyszínpadot, az eső elkezdett cseperegni, te pedig az utolsó koncertre igyekeztél valahová hátra. Az egész előző hét nap egyetlen pillanattá sűrűsödik, mikor végre bees...

A plusz poen: a gitaros tutko vak.

Fogalmam sincs kik ezek, de olyat muveltek a szinpadon amilyet meg nem lattam.

A roma sator szinpadan most jatszo zenekarban ket olyan kopasz allat is van, akivel nem szivesen talalkoznek sotetben es picsajo zenet jatszanak.

Mivel kiderült, hogy a tegnapi napból jónéhány dologra nem emlékszem, akinek sértőt mondtam, legközelebb amikor találkozunk nyugodtan verjen meg. (még szerencse, hogy én nem írok leveleket, ugye tamás ? :)

Ha a tegnapi napot egy szóval kellene leírni ez lenne a legjobb rá. A munkabeosztás olyan lett, hogy hétfőn egyáltalán nem dolgoztam. Tamásék is úgy gondolták, ki kellene jönni még egy napra és ennek megerősítésére némi zöld színű nagyrészt alkoholt tartalmazó löttyöt is hoztunk magunkkal. Mire ideértünk az eső úgy döntött, hogy esni márpedig kell. Szerencsére elég gyorsan rájött, hogy azért ez mégsem lesz így tökéletes és abba is hagyta egy fél óra múlva. Akkorra már túl voltunk egy korsó sörön, egy női unikumos pólón (igazán jól állnak és mintha a melleim is elkezdtek volna nőni mióta hordom) , JJ gyöngyein, hüvelygombásodós teszten. Valahol itt megérkeztek Abszinték is, az AVL csapattal. Szereztünk pár műanyag felespoharat, cukrot meg kanalat azt szerencsére engedtek behozni. Elég viccesen nézhettünk ki, amit nagy röhögés közepette próbáltuk megolvasztani a cukrot úgy, hogy három másodpercenként elfújta a szél a kanálban égő dolgokat. A végére sikerült meginni két kört. Innentől k...

Ujra hazafele. Szembe tobb tonna Good Charlotte rajongo kislany. Diszkret abszint illatot arasztok.

Valamikor 2 nappal ezelőtt volt ilyen is. Sajnos egyedül kódorogtam egészen sokáig, mert a tesómék nem értek ide, csak a Kispál végére. Kispálék ugyanazt játszották, amit mostanában minden koncerten. Még a ráadás szám is pont ugyanaz volt, mint Hegyalján... Ettől függetlenül a koncert jó hangulatban telt, bár legalább 10 perccel hamarabb kezdtek, úgyhogy a berúgásra szánt 15 perc 15 másodpercre csökkent, ezalatt 2 unikum 1 vodka, nagyonolcsón. Szegény unikomos srác nem nagyon tudott összeadni. Ami engem nagyon meglepett, az a koncerten jelenlévő idősebb kispálrajongó generáció. Ahol álltam, nem nagyon lehetett látni a szokásos 16 éves részeg picsa vagyok és állati nagy kispálos még pólóm is van kategóriába tartozó emberkéket, inkább a 25-35 közötti generáció képviseltette magát nagy számban. Koncert után egy kis meló, majd 11től HS7 lett volna, de nem értem oda, főleg egy hatalmas pofon és egy bokánrúgás ígérete miatt. Hazafelé elvitt az egyik kedves hostesslány a Moszkvára és gondosan...

Meg mindig Sziget. Epp aludni probalunk az ambi satorban, a zenekar pedig aki jatszik egyenlore eleg jol akadalyozza ezt, mert eleg hangosan jatszanak es a fold is reng toluk.

Nem a remény hal meg utoljára, hanem a sejtszintű enzimműködés.

Tegnap este 11-re megtelt a Sziget. Ilyen állítólag még nem volt (meg a héten már nem is nagyon lesz). Tamással és Viktorral és Fazival töltöttem a szombat nagy részét (a vége felé még Rebeka is jelen volt, róla majd később). Kipróbáltam milyen olyankor kimenni, amikor tele van a híd emberekkel, aztán a tömegben sétálgatva kicsit meleg kubai rumot hörpölni. Aztán kicsit részegen fényképezkedtünk a fegyverek ellen, lépten nyomon belebotlottunk mindenki ismerőseibe (körülbelül 10-15 percenként). Tamásék a ZEN-ben ittak tovább, én dolgoztam egy kicsit, majd irány a Besh O droM. Előtte egy kis tankcsapdába botlottunk, de gyorsan leráztuk. A koncert. Sajnos a szűk szókincsem miatt nem tudom leírni milyen is volt, mert a végére magamból kikelve átszellemült arccal ugráltam, mint egy őrült. Az eddigi legjobb Beshkoncert volt, amin ott voltam, nagyon remélem a keddi hasonló lesz. (van-e másik olyan zenekar, amelyik kétszer lép fel a szigeten ? hanincs, akkor a BeshOdroMot nyilvánítom a legjobb...

A tegnapi nap végre hozott egy kis Sziget-érzést a lelkembe, de az is lehet, hogy csak a szokásosnál jobban berúgtam egy sörtől. Sikerült megnézni néhány iparművészetiegyetemes animációs filmet és a Por című érdekesendrogos film elejét. Aztán kisebb mennyiségű alkohollal átitatva Amorf Ördögök koncerten vettem részt :). Egyik számot sem játszották úgy, ahogy bármikor hallottam volna tőlük és ez jó (bár a számok elején eltartott egy ideig, mire rájöttem, hogy jééé, ezt is ismerem). Nem volt túl nagy tömeg és ahhoz képest, hogy egyedül voltam eszméletlen jó volt és nagyon rövidnek tűnt. Hazafelé HÉVeztem egyet, aztán rövid séta a Batthiányitól az Astóriáig át a városon. A Lánchíd valamiért le van zárva, úgyhogy mentem a csíkon. A híd közepén megállva benéztem az alagútba és sajnáltam, hogy nincs fényképezőm. Astórián 78É. A buszon elaludtam és arra ébredtem, hogy még csak egy megállóval mentem túl az Egressyn. Elalvás nélkül sikerült volna hazaérni sötétben, így megint kezdett világosodn...

szépen lassan sikerül összeállítani a szigetem hátralévő részét. Amennyiben velem akarsz, akkor itt megtalálod, mikor merre vagyok. (és most már a linket is kijavítottam)

Köszönöm mindenkinek az aggódást. Semmi nem történt, egyszerűen csak ültem otthon és megvilágosodtam magamat illetően, mint általában. Szigeten nem történt semmi, nem voltam sehol csak kajálni meg dolgozni. Szépen lassan megyek megint haza, hogy jöhessek délután. Újra. A telefont nem vette fel, holnap újra próbálkozom. (nem lesz belőle semmi úgysem) Egyébként aludtam reggel nyolctól háromig, ma már nem lesz ilyen jó dolgom. A hostessek nagyon kedvesek, csak kár, hogy ők nem váltják egymást. Tamás hazajött és ríjógát mindenfélével.

Ha egy kicsit durva lennék, akkor azt mondanám, ilyen elb*, idióta, f*, se*, bar*arc*, töketlen idealista marha, mint amilyen én vagyok nincs másik. Mivel azonban nagyon finom úriember vagyok, csak egy lemondó pillantást vetek magamra.

Szép lassan lelépett az első nap a munkaidő második órájában. Az egyik kedves hétvégi lánnyal szépen leégtünk a luminárium előtt, odabenn egy kicsit szédelegtem(tünk) a kék és piros kupolák alatt. Előtte még beikszeltem, hogy sosem volt hüvelyi gombás fertőzésem, szereztünk egy papucsot, telefonfojtózsinórt meg világítós karkötőt. Sajnos a zenét nem sikerült meglátni, pedig még sört is ittunk hozzá. Aztán keresgéltünk kerek kékeket a szögletes kékek között, egy kis szerencsével én találtam többet. Voltunk nagyjából 3 koncerten (a középsőn igazából csak távoli megfigyelőként vettünk részt). Az első a Ska-P volt, én sosem hallottam még őket, a leírás szerint baloldalról kritizálják a társadalmat és még globalizációellenesek is. A zene amit játszottak tamást idézve seggrázós és csak néha-néha tűnt fel, hogy tényleg balról kiabálnak, főleg bush komának. A koncert állat volt amúgy, nekem legjobban a trombitás tetszett, egy böszme nagy hústorony egy skót szoknyával felvértezve. Morcheebát ...

A mai nap sikerült totális idiótát csinálni magamból a munkahelyen és elég nagy sort az étteremben egy kis hálózati balfaszsággal. A munka megkoronázásához még el kellett aludnom a munka utáni oktatáson, de ez is sikerült körülbelül 10 perc alatt. Megkaptam a szigeteléshez szükséges jegyet, megvan a beosztás is (sokat fogok éjszakázni). Elég közel leszek a Milli tejbárhoz, ki tudja mit hoz a jövő. (gyakorlatilag semmit nem fog hozni egy pár nagy bögre kakaón kívül) Elkészülés alatt van a nagy-nagy Galléria egyenlőre akkor nézhető, ha éppen nem alszom és megy a gép itthon.

Végigolvastam. A könyv szerintem nagyon jó. A vége nagyon megrázó. Körülbelül a közepétől lehet sejteni, hogy ki hal meg a könyvben. Kíváncsi leszek egy rövidítés fordítására, ami eléggé a könyv végén van. Ugyanis sehol sem derül ki, hogy ez minek a rövidítése. Ha lefordítják az csak annyit jelenthet, hogy a fordítók tudják a rövidítés jelentését, ha nem, akkor nem tudják. Innentől persze következik a szokásos várakozás, az eddig megszokottnál több újraolvasással és rengeteg szótárazással.

A mai nap eltelése nagyon jól végződik. Behúzhatok egy strigulát a megmentettem ma is egy életet című sorba, független forrás szerint nem is vagyok olyan ronda, mint amilyennek reggelente látom magam a tükörben. A másik csodálatos dolog, ami ma kiderült, hogy a 80 gigás winchesteremnek lefőtt a kávé. Ez annyira nem lepett meg, viszont fogalmam sincs, mi volt rajta, amire még szükségem van. Az esemény megadta a kellő lökést abba az irányba, hogy vegyek minnél hamarabb egy dvd írót és szépen legalább havonta egyszer csináljak biztonsági mentést a cuccokról, amik nincsenek meg máshol. Olvassatok Ír levelet.

El is felejtettem, hogy a cuccom is hazaért a messzi országból és újra elborítja az egész szobám. Már csak meg kell fizetnem mindenért.

Az egész hétvégét két lenyűgöző lány társaságában töltöttem (akik neve egyelőre legyen titok) Hódmezővásárhelyen. Néha-néha megjelent egy harmadik (akinek az ágyában aludtam) és egy negyedik is. Egyébként sütöttünk "paradicsomos-füstöltsajtos-kakukkfüves-bazsalikomos csirke burgonyaágyon"-t, jól megnéztünk valami vurstli jellegű dolgot, a lányok képesen voltak megenni kb 40 dkg kókuszrudat, ami elég durva anyag. Közben elvonult mellettünk két adag majorett, két fúvószenekar és feltört belőlem a nosztalgia, akartam fújni B-tubát nagyon. Emellett szombat este megtudtuk, hogy "ma este is sütés lesz" , vasárnap szieztáztunk amíg el nem ment a nap és a busz, ezután Ibrahim úrral osztottuk meg a szobát, majd jött a Dán Szexológiai Intézet felkérése oktatófilmkészítésre. Ezen elég jól elaludtam. Esténként pedig azon gondolkodtam, hogy hogy kerültem oda ahol éppen feküdtem. A dolgok alakulása érdekes fordulatot vett, mióta elindultam Ljubjanába vonattal és most úgy érzem a ...

0. nap Miután hazaértem Párkányból, elbattyogtunk a teszkóba aztán vettünk pár konzervet, májkrémet, kekszet (amit persze itthon hagytam), csokit meg mindent ami szükséges. Nagyjából éjfélre értünk haza, én ekkor nekikezdtem levelet írni. Egy óra múlva el is készültem vele, csak éppen elküldeni nem tudtam, mert a tetves levelezőm úgy döntött, ő márpedig nem fogja elküldeni. Körülbelül negyed óráig próbáltam valamit kezdeni vele, hogy legalább a levél egy részét sikerüljön megmenteni. A vége az lett, hogy egy képlopóval elmentettem azt a részt, ami éppen látszott a monitoron... Ezután 15 perc alatt megírtam a rövidített változatot, aztán elkezdtem összepakolni. Egészen jól ment, később persze kiderült, hogy pont fordítva kellett volna rakni a cuccokat, természetesen az került a legkevésbé hozzáférhető helyre, amire másnap már szükségem lett volna. Aztán 3 körül lefeküdtem aludni. 1. nap A reggeli kelés simán ment, körülbelül 10 másodperccel az előtt ébredtem fel, hogy Zagyi elkezdte ala...